ONLINE JEGYVÁSÁRLÁS

Jurányi Latte

2020.10.02.

ULLMANN MÓNIKA

Szeptember 18-án mutatták be a Jurányi Házban a Dumaszínház, a Füge Produkció és az Orlai Produkciós Iroda együttműködésében az Irodai patkányok című előadást. Az egyik szereplővel, Ullmann Mónikával készült villáminterjúnk az előadás kapcsán. 

Hogy érzed magad a Jurányiban?

Jól érzem magam, néha mintha hazajárnék a Jurányiba. Az Irodai patkányok a sokadik próbafolyamatom volt itt. Benedek Miklóssal a Heisenberg-en kezdtünk el dolgozni, amikor a Jurányival szemközti épület alapkövét lefektették. Pira/Bella címen két monodrámát is játszottunk egy éve Borbély Alexandrával, illetve a Vadméz című előadás próbafolyamata is itt zajlott. A Jurányi egy ritka kultúrsziget.

Most dolgoztál először Kocsis Gergellyel. Milyen volt a közös munka?
Nagy rajongója vagyok, de ezt ö is tudja. Pozitív energiákat adott nekem a tudat, hogy hozzá megyek be reggelente próbálni. Szerencsére kiderült, hogy egy nyelvet beszélünk, jó volt a közös munka. Janklovics Pétert ismertem korábbról, de még nem dolgoztunk együtt. Pataki Feri remek partner, ez már a negyedik közös munkánk. Sipos Verával pedig már nagyon vártuk, hogy ismét együtt játszunk, mert évek óta nem találkoztunk színpadon. A munkát azonban nehezítette, hogy etapokban tudtunk próbálni, vagyis nem összefüggő próbafolyamatban született meg az előadás. Júniusban tartottuk az olvasópróbát, próbáltunk egy hétig, aztán leálltunk három hétre, mert a vírus okozta helyzet miatt próbafolyamatok csúsztak össze. Minden egyes etapban újra kellett indulnunk. Külön élmény volt azonban, hogy a Jurányin kívül a Dumaszínház televízióból ismert színpadán is próbálhattunk, ami egy speciális atmoszférájú tér.  Ez a vírus megnehezíti a munkát és a színházba járást, de szerencsére még így is létre tudott jönni az előadás, és telt házzal ment a bemutató is, amiért nagyon hálásak vagyunk a nézőknek. 

Mi volt az első benyomásod, amikor a szövegkönyvet olvastad?
Hogy a Fehér-testvérek és Litkai Gergely nagyon vicceset írtak. Az a nehézsége a szövegnek, hogy speciálisan irodai dolgozókról szól, akiknek a világa tőlünk nagyon távol áll. Mivel nekünk ismeretlen volt ez a terep, nem tudtuk, hogy fog hatni az előadás azokra, akik ebben élnek, mármint az irodistákra. Az nagyon jó visszajelzés volt, hogy látták a bemutatót irodai dolgozók, és tényleg viccesnek találták. Egyébként visszük majd a darabot irodákba, céges bulikba. Már nagyon várom, hogy autentikus közegben játszhassuk az előadást, bár hozzá kell tenni, Juristovszky Sosa csodálatos díszletet álmodott színpadra.  

Mennyire van rálátásod az irodai életre?
Manapság már az irodai életnek is több változata van. Szerencsére egyre gyakoribb a babzsákos, zöld termes, pálmafás, pingpongozós munkahely, de még létező jelenség a nyomorult irodai környezet: ablaktalan, elavult, neonfényes, lélektelen, amiről a mi előadásunk is szól. Nem vágyom oda, és nincs is sok tapasztalatom vele. Így a többiekre hagyatkoztam a próbák során, akiknek egyébként szintén nem sok tapasztalatuk, ismerősük van ebből a közegből. Azt valamennyire ismerjük, hogy az a  21. századi irodai világ milyen, ahol odafigyelnek a dolgozókra, és jó munkahelyi körülményeket biztosítanak számukra. Hát ez nem teljesen olyan, és ez benne a vicces.

A zenés szerepek közel állnak hozzád?
Nagyon régen játszottam zenés szerepet. Utoljára Miskolcon a Chicago-ban és az Én és a kisöcsém-ben. Vinnai András zenéje felszabadító, nagyon jólesik humoros dalokat énekelni. 

Bordás Katinka
fotó: Orlai Produkciós Iroda