Jurányi Latte

SOMORJAI RÉKA ÉS DOHY BALÁZS

Somorjai Réka első egész estés színdarabját BOJZ címen készül bemutatni a Szkéné Színház 2024. április 11-12-én Dohy Balázs rendezésében. Az előadás többek között a Mastercard Alkotótárs és a Staféta pályázat támogatásával valósul meg. Az alkotókkal beszélgettünk. 

Marosvásárhelyen drámaírást tanultál. A képzésre írtad a BOJZ c. darabod? 
Somorjai Réka: Igen, a szakdolgozat részeként írni kellett egy egész estés színdarabot. Több ötletem is volt, végül a gyermekvédelem témájánál maradtam. Az ELTE pszichológia szakán végeztem, és egy évig a gyermekvédelemben dolgoztam. Eközben nagyon sok tönkrement életutat láttam. Íróként a mennybemenetel és a pokoljárás között jó mozogni, a gyermekvédelemben pedig mindkettőt megtapasztalhatjuk. Kihívásnak éltem meg, hogy egy gyerek nézőpontjából írtam – nagyon felszabadító érzés volt. Egyrészt azért, mert a gyermeki gondolkodásmódra jellemző a mágikusság, másrészt azért, mert kedvez a szabad asszociációknak. Nyelvileg olyan szituációkat teremtett ez a látószög, amelyek egészen az abszurdba hajlanak. 

Hogy került hozzád a szöveg?
Dohy Balázs: A Covid alatt olvastam a BOJZ egyik korábbi verzióját – akkor Rékát még nem ismertem. Abban az időben nem volt lehetőségem arra, hogy bármit is kezdjek a szöveggel. Végül 2023 nyarán Réka keresett meg Kárpáti Péter ajánlására. Első olvasásra érződött, hogy nagyon jó a szöveg. Érdekes volt a zeneisége, a képisége, az erős nyelvezete. Tőlem távol állónak tűnt a téma, emiatt ijesztő volt belevágnom, de a szöveg meggyőzött. Dramaturgnak Varga Zsófiát kértem fel, aki szintén foglalkozott már korábban az anyaggal.

Sokat változott a szöveg a munka során?
Somorjai Réka: Kezdetben az volt hangsúlyos, hogy családon belül hogy mennek tönkre kapcsolatok. A szöveg előkésztése során kiderült, hogy érdemesebb a fókuszt a gyerekekre, nem a szülőkre helyezni. Még a próbafolyamat során is folyamatosan alakult a szöveg. Az ős-BOJZ szerintem sokkal mitikusabb, de a színpadra állított végleges szövegbe Balázs is beletette magát, sok inspirációt adott, és Zsófi, a dramaturg keze munkája is benne van. Tanulságos volt, hogy milyen, amikor egy rendező kezébe kerül az anyag, majd amikor a színészek elkezdik a szájukra venni a szavakat. Drámaírás órákon hangosan, szereposztással olvastuk a saját szövegeinket, mert így derült ki, mi működik, mi nem. Boncasztalra tettük a szöveget. Azok a jelenetek kerültek ki, ahol a gyámhatóság jelenik meg, mert rá kellett jönnünk arra, hogy aki nem dolgozott a gyermekvédelemben, nincs elképzelése, hogy mi történik, vagy ha van is, sok esetben távol van az igazságtól. A fókusz eltolódott, a három címszereplő fiú élménye felé.
 
Dohy Balázs: Nekem is új élmény az, hogy egy íróval szorosabban dolgozom, pedig kortárs szövegekkel már volt dolgom. Réka szövege költői, sok benne a megfejtésre váró titok. A legtöbb kérdésre a csapattal együtt keresgéljük a választ. A szövegkönyv még a próbák során is sokat alakult, ezért Réka is bent van a próbákon, sőt íródtak új jelenetek is a próbák hatására.

Miről szól a történet?
Somorjai Réka: Egy instabil lábakon álló családról. Az anyához, Angyalkához (Szalontay Tünde) csatlakozik egy férfi, Papa (Hajduk Károly), aki a nevelőapa lesz a fiúk számára. A nagyobbik testvért, Gábort (Urbán Richárd) már elvették az anyától, de megszökik a nevelőotthonból, hogy hazalátogasson az öccséhez, a 11-12 éves Heinéhez (Erdős Lili). Fontos szereplő még a Big D (Berta Csongor) nevű cigányfiú, akit a családjából való kiemelés során ismert meg Gábor. A két fiú közötti szövetség erősödik a történet során, és az a kérdés, hogy Heine is bekerülhet-e a csapatba. A BOJZ tulajdonképpen felnövéstörténet. 

Dohy Balázs: Azt tudtuk, hogy nem szeretnénk szociodrámát csinálni. Viszont az, hogy a kegyelmi ügy (Novák Katalin volt köztársasági elnök kegyelmet adott annak a jogerősen elítélt, a bicskei gyermekotthon egykori igazgatóhelyettesének, aki segített felettesének eltussolni pedofilbotrányát – a szerk.) párhuzamosan zajlott az előkészítéssel, és a közéletben fókuszba került a gyermekvédelem témája, sok szempontból kiélezte a téma aktualitását és annak a felelősségét, hogy miként nyúlunk egy ilyen érzékeny témához. A szereplők háttérsztoriját próbáltuk hitelesre gyúrni, miközben bevallottan fiktív és elrajzolt a cselekmény. Nem az a küldetése az előadásnak, hogy a budapesti nézők megértsék, hogy miért vannak nehéz helyzetben az intézetben nevelkedő gyerekek, de úgy tűnt tisztességesnek, hogy valamelyest mi, alkotók is elmélyedjünk a gyermekvédelem témájában.

A Színházak Éjszakáján bepillantást nyerhettünk a munkafolyamatba, és kiderült, hogy nagy szerep jut az előadásban a hangoknak. Rendezőként foglalkoztat a sound design?
Dohy Balázs: Nagyon érdekel, igen. Tóth Barnabás a sound designer nálunk. A cél az, hogy minden hangot, ami kulisszaként megjelenik, élőben hozzanak létre a színészek, és mivel ezt látják is a nézők, egyszerre valódi és kreált a környezet. 

Hogyan segíti a munkátokat a Mastercard Alkotótárs és a Staféta pályázat?
Somorjai Réka: A Mastercard volt előbb. Óriási önbizalmat adott. A pályázatnak köszönhetően négy hétig próbálhatott a BOJZ csapata a Mastercard Alkotótérben a Jurányi Házban. Balázzsal ketten pályáztunk a Stafétára, ami stabil anyagi hátteret biztosít a produkciónak. Jó érzés, hogy mások is úgy gondolják, ennek az előadásnak most meg kell születnie. Reményeim szerint a produkció izgalmas és újszerű lesz. Köszönjük a Szkénének, hogy helyet ad neki.

Az interjút készítette: Bordás Katinka
Fotó: Dömölky Dániel