Jurányi Latte

ROZGONYI-KULCSÁR VIKTÓRIA

Mint minden évben, idén is Rozgonyi-Kulcsár Viktóriával, a Füge Produkció elnökével, a Jurányi megálmodójával készült Jurányi Lattéval indítjuk az évadot. Az interjúban szó van a másfél éve tartó járvány hatásairól, a 2021-22-es évad új bemutatóiról, kultúrafinanszírozásról, és arról is, mit kíván a Ház közelgő, kilencedik születésnapjára.

A június eleji Népszava interjúban elhangzott, hogy szeretnéd, ha a nyár levegővétel lenne. Sikerült egy kicsit megállni, mély levegőt venni?
Alapvetően igen, de nem hosszan tartó pihenés és feltöltődés, hanem egy-egy levegővétel jutott. Én úgy szocializálódtam, hogy ezekbe nagyon bele tudom magam élni, és nagyon gyorsan tud hatni, például ha megiszom egyedül egy jó latte-t egy napsütötte teraszon, vagy úszom két hosszt egy feszített víztükrű medencében, akkor arra a napra lehet nekem elég is volt a töltődésből. Erre rendezkedtem be. Levegővételnyi idők voltak tehát eddig. Amúgy pörgős, eseménydús a nyár, egyrészt azért is, mert a pandémia másképp osztja ki az időt, és sokkal inkább felmorzsolódik a nyár, hiszen gőzerőkkel dolgozunk azon, hogy ha lesz ősz, akkor az milyen lesz. De ez nem panaszkodás, mert végre van értelme a munkánknak, tudunk valamin úgy dolgozni, hogy hiszünk abban, hogy akár ez el is sülhet. Másrészt a gyerekek sincsenek ilyenkor intézményben, és velünk élvezik a nyarat. Mindezt összehangolva, inkább karcsapások maradnak. De még nincs vége a nyárnak.  

Ez a második olyan évadnyitó interjúnk, amiben megkerülhetetlen a Covid megemlítése. A 2020-21-es évadban több mint hat hónapig nem tarthattunk előadásokat. Hogyan vészelte át a Jurányi az elmúlt évadot?
Nehéz időszak volt, mint minden – nemcsak kulturális – intézmény életében. Mindenképpen egy olyan újszerű problémával vagy helyzettel kellett szembenéznünk, ami világviszonylatú. Annyiban volt néha könnyebb, hogy rajtunk kívülálló okok és rendelkezések irányították az életünket, amiken nem kellett gondolkodni, csak követni és végrehajtani. Voltak olyan időszakok, amikor nagyobb felelősség lett az intézményvezetőre, a magánemberekre téve, ez kicsit nehezebb volt. Kiderült, ki mit gondol egy intézmény működéséről, hogy kell mindenáron mégis játszani, vagy hogy kell az emberi életeket menteni. Ez talán a második-harmadik hullámra vonatkozott, az elsőnél nem volt kérdés, hogy mindenki lehúzta a rolót. Intézményvezetőként arra koncentráltam, hogy a helyet és a stábot meg tudjam tartani, és az nagyon jó érzéssel tölt el, hogy ez sikerült. De ehhez nem csak én kellettem, hanem a különböző lehetőségek is: kaptunk bérletidíj kedvezményt, aztán el is engedték az egész díjat egy kormányrendelet következtében, mert mi önkormányzati ingatlanban vagyunk, ezen kívül kaptunk bértámogatást is, ami szintén nagy segítség volt. Mentálisan is nagyon nehéz időszak volt több szempontból. Abban hiszek, ha újraindul minden, az tud adni lendületet, de ott van bennünk a félelem, meg a szinte biztos tudat, hogy ez a világjárvány még nem ért véget. Próbálunk mindenféle vészforgatókönyvet előre legyártani, azonban az a tapasztalat, hogy ez szinte lehetetlen. Az is nehéz, hogy most úgy dolgozunk normálisan, hogy közben arra gondolunk, hogy mi lenne, ha nem ez lenne a normális. Megyünk előre, és ameddig lehet, csináljuk. Nagyon kevés olyan helyzet van, amiben tudunk okosak lenni, az elmúlt időszak tapasztalásait és a bölcsességet beépítve a döntéshozatalba. Nem tudjuk persze, hogy felülről vagy bárhonnan milyen intézkedések jöhetnek, mennyire ugyanazok az elvek működnek majd, vagy valami egészen más. 

Milyen új bemutatókkal, együttműködésekkel készül a Jurányi a 2021-22-es évadra?
Azért szurkolok, hogy a tavalyi évhez hasonlóan legalább a szeptember-októberünk meglegyen. Az a két hónap nekünk felemelő, idillisztikus időszak volt mind az alkotók, a munkatársak, mind a nézők oldaláról. Idén nem októberben indítjuk az évadot, ahogy szoktuk, hanem már szeptemberben, amely hónap pedig csak a premierekről szól majd. Minden olyan bemutatót megpróbálunk műsorra tűzni - épp azért, mert azt gondoljuk, hogy most még lehet -, amelyek vagy elkészültek, csak nem sikerült bemutatni, vagy félig készen vannak, és a nyáron próbálják őket. Ez hét új bemutatót jelent csak a Jurányiban, ebből három befogadott előadás: Táp Színház: Roletti, STEREO Akt: Ex katedra, Láthatáron Csoport: Mit ér ha?, négy pedig Fügés produkció vagy koprodukció: Schwechtje Mihály rendezése a Hajtűkanyar Autósiskola, a TITÁNium nyertes előadás Németh Nikolett és Mayer Bernadette szerzőpárostól a Fajankó, Szenteczki Zita rendezése a Saját drive, és egy új Hab a tortán! bemutató: Marék Veronika Boribon és a 7 lufi című meséjét Rezes Judit és Szabó Győző álmodja színpadra. Az idei Őszi Fesztiválra négy programmal is készülünk. Október 7-8-án tartjuk az V. Tantermi Színházi Szemlét, és bízunk benne, hogy akkor iskolák és színházak is működhetnek, hiszen ez a két alapfeltétele a Szemlének, ami ezért nem tudott tavaly kiteljesedni. Ekkor fog debütálni Hegymegi Máté rendezése A Negyedik (Dante pokla) címmel. Illetve dolgozunk egy új fejlesztésen, Színház a város címen kivisszük a színházat a külvilágba és új értelmet adunk a mindennapok jól megszokott történéseinek és helyszíneinek, egyfajta utat jelentve egy újabb járványhullám elviselésében, de legalábbis valamilyen jelenlétet biztosítva a streameléssel szemben. Szabó Borbála, Vinnai András, Kovács Dániel Ambrus, Pass Andrea, Péterfy-Novák Éva, Kovács D Dániel, Horváth Kristóf és Tasnádi István kortárs szerzők jelenetei is meghallgathatóak lesznek Budapest különböző helyszínein, például a Parlament előtti őrségváltásnál, a Filozófusok kertjében, a Mechwart ligeti szökőkútnál, a Millenárison, a Frankel Leó úton a Lukács fürdőnél és az Operaház előtt. 

A repertoárunkat kicsit csökkentenünk kellett, azért is, mert vannak olyan előadások, amiket másfél év óta nem játszottunk, és nem tudjuk úgy felújítani, hogy ki is tudjuk játszani, hiszen jön a sok új előadás. Ősszel a Staféta nyertes előadásokból nálunk lesz Vilmányi Benett Egy vezér gyermekkora című monodrámája és Szabó Zoltán-Vinnai András szerzőpáros a Szarvasnak gyermeke című előadása. Ebben az évadban szorosabban együttműködünk a Narratíva Kollektívával: a már bemutatott előadásaikat (Törvényen belül, Kurázsi és gyerekei) műsorra tűzzük, és újakat is terveznek nálunk. A Házon belül a Tünet Együttesnek és a Táp Színháznak is lesz egy-egy új bemutatója. Az évadban folytatjuk az Orlai Produkciós Irodával való együttműködésünket: októberben mutatjuk be Bodor Johanna könyve alapján Szikszai Rémusz rendezésében a Nem baj, majd megértem című előadást. A Pagony Kiadóval közös együttműködésünk, a Hab a tortán! családbarát sorozatunk is folytatódik, Rezes Judit és Szabó Győző után Mórocz Adrienn és Kovács Lehel, illetve Pálos Hanna és Kovács D. Dániel állít színpadra egy-egy mesét. 

2022-ben a Jurányi 10 éves bérleti szerződése lejár. Hogy haladnak a tárgyalások és egyeztetések a Jurányi jövőjét illetően?
A Jurányi bérleti szerződése 10 éves időtartamra köttetett, ennek a kilencedik évében, vagyis az utolsó évadában vagyunk, hiszen 2022 júniusában jár le a szerződés. Lezárul egy időszak. Ambivalens érzés, van az emberben egyfajta ijedtség, hogy valami véget ér, de bennem van büszkeség is, hogy úgy néz ki, végig tudjuk csinálni ezt a vállalt 10 évet. Ott van a kíváncsiság és izgalom is, hogy ha ezt tudjuk folytatni, akkor hogy lehet újratervezni, újragondolni, hogy ennek a 10 évnek a tapasztalatait, bölcseleteit beépítve még maibb, még ütőképesebb intézménnyé tudjon válni a Jurányi. 10 év hosszú idő, még egy magánember életében is, hát még egy intézményében, ami ráadásul nem is egy költségvetési intézmény. Muszáj rugalmasnak, nyitottnak lenni a változásra, még akkor is, ha az nem feltétlenül fájdalommentes. Próbálok azon gondolkodni, hogy mi van, ha úgy tekintek erre az épületre, hogy egy nagy fehér papír, mivel tölteném meg a 10 év tapasztalataiból kiindulva. Ami egyrészt izgalmas feladat, másrészt a napokban indultak el a valós egyeztetések az önkormányzattal, kérdés, hogy milyen kondíciókkal lehet ezt tovább csinálni, ha lehet. Közben dolgozom a tartalmi koncepción is, hogy mit jelenthetne a Jurányi 2022-től 2027-ig, a következő 5 évben. Projekt alapon gondolkodom, ez segített mindig abban, hogy teljesíteni tudjam, amit vállalok, és be tudjam osztani az időmet. Mindig fontos volt, hol van egy mérföldkő egy bizonyos projektben. A 10 év sok idő, még az öt is. Most is nagy lendületet kell venni a folytatáshoz, ahogy 2011-ben az elindításához is. Nem lett egyszerűbb a helyzet a kulturális finanszírozás, a szakmai nyitottság területén sem. Bele kell annak is épülnie, amilyenné én váltam, vagy amit én gondolok most. Különben nem tudok annyira motivált lenni, hogy ezt az ekhós szekeret tovább toljam. Ez csak a mi oldalunk. De ott van az is, hogy mit gondol rólunk az önkormányzat, hogy ők mit szeretnének látni a Jurányiból a következő 5 évben. Kíváncsi vagyok erre is. Szerencsére mindig tehettük, amit teszünk, mindig jó visszajelzéseket kaptunk a munkánkról. 

Említetted a kulturális finanszírozást…
Az a megdöbbentő, hogy egyrészt fogalmunk sincs, hogy mi történik velünk és akár az egész független területtel a következő egy évben, úgy kell döntést hoznunk, hogy minden alakul körülöttünk, másrészt muszáj szembenézni azzal, hogy kijöttek bizonyos pályázati eredmények, az ún. TAO pótlásra kiírt többlettámogatási pályázatra gondolok, amiről tudjuk, hogy hatalmas kosár, jóval több pénz kerül szétosztásra, mint az ún. minisztériumi működési pályázaton, ami évek óta bekövült, és több sose lesz, maximum kevesebb. Mi abból a szempontból egy extra szervezet vagyunk, hogy ernyőszervezet lévén nagyon sok társulatnak, többek között egy teljes értékű magánszínháznak a teljes jegykoordinációját intézzük, nekünk nagyon magas volt a TAO-nk. Nagy érvágás volt, hogy megszűnt, még akkor is, ha ezeket a pénzeket visszacsatornáztuk, azoknak a szervezeteknek a működésébe, akik a jegybevételt termelték. A TAO pótló támogatás még 2019-ben valamilyen szinten közelített ahhoz, amit a TAO-ban megkaphattunk volna, aztán 2020-ban már kevesebb mint felére csökkent, az idei többlettámogatási pályázati eredmények alapján pedig meg sem közelíti a tavalyi összeg negyedét sem. Egyrészt ez komoly gazdasági kérdéseket és intézkedéseket vet fel, hogy hogy lehet ezzel a radikális csökkenéssel szembenézni, másrészt ez mindenképpen üzenet, amit nehéz figyelmen kívül hagyni, miközben tervezed a Jurányi következő 5 vagy 10 évét, hogy rólad azt gondolja most a jelenlegi legfontosabb támogatáskezelő szervezet, vagy kuratórium, vagy államtitkárság, hogy a működésünk töredékét éri a korábbi éveknek. Pláne, hogy túlvagyunk egy másfél éves pandémiás helyzeten, ami alatt fenn tudtunk maradni úgy, hogy gyakorlatilag két hónap alatt sikerült teljesítenünk azokat a mutatókat előadásszámban, nézőszámban, bemutatószámban, amit elvár a működési pályázat ebben a kategóriában. Egy dolog a pénz, de én ezt szakmai kudarcként élem meg, ami nem annyira visz előre a tervezésben. Elég ambivalens helyzetben vagyunk mindent összevetve, amiben okosnak és lelkesnek kell maradni.   

Idén októberben lesz 9 éves a Jurányi Inkubátorház. Mit kívánsz a születésnapra?
Jelen körülmények között leginkább azt kívánnám, hogy ezt az évadot tisztességesen végig tudjuk csinálni. Annak örülnék, ha nem lenne semmi váratlan fordulat, hanem teljesen „unalmasan” és döcögősen, de végigmennénk egészen 2022. május 31-ig. 

Bordás Katinka
fotó: Dömölky Dániel