Jurányi Latte

RÉTI IRINGÓ

Réti Iringó színésznő első színdarabjának rendezésére készül a Jurányi Házban. A Hatás alatt bemutatója február 18-án lesz. Vele beszélgettünk a darab inspirációjáról, írásról-rendezésről, és szóba került a Trafóban látható Megfigyelők című előadás is.

Milyen öröm ért téged az utóbbi időben?
Az egyik nagy öröm, hogy elkezdtem rendszeresen tornázni, amit eddig soha nem tudtam kivitelezni. A másik, hogy elkezdtük próbálni a Hatás alatt című előadást.

A Hatás alatt az első rendezésed, színdarabod. Mesélsz ennek az előadásnak a történetéről?
Önálló projektjeim már voltak korábban, irkálni is régen elkezdtem, de nem céltudatosan, csak kibuggyantak belőlem szövegek, gimnazistaként versek. Színházi darabot soha nem írtam még, és nem is tudtam, hogy képes leszek-e rá, amikor elkezdtem ezzel a témával, ötlettel foglalkozni. De jó volt eljátszani azzal a gondolattal, hogy csinálok egy előadást. Pályáztam az NKA-hoz, ahonnan a darab megírására alkotói támogatást kaptam. Egy darabig féltem, hogy leülök írni, és kiderül, hogy nem tudok, viszont a határidő jót tett nekem. Azoktól az emberektől, akiknek elküldtem az írást, és akiknek a véleményére nagyon kíváncsi voltam, számomra is meglepő módon pozitív visszajelzéseket kaptam. Korábban önálló munkaként írtam és rendeztem egy kísérleti rövidfilmet több mint 10 éve Palermoban. Az nagyon más természetű alkotói folyamat volt, mint a mostani. Ott éltem egy ideig akkoriban, kiállítások kísérőalkotásaiként művészeti performanszokat csináltam egy ottani képzőművész barátnőmmel, Claudia di Gangi-val. Nagyon érdekel a mai napig, hogy hogy lehet sűríteni gondolatokat, és absztrakt letisztultsággal, tömörítéssel kifejezésre juttatni. A művészeti performanszoknak megvan az a rettenetesen nagy szabadsága, ami egy klasszikusabb értelemben vett színházi előadásnak nem annyira.

Ha jól tudom, egy film inspirálta a színdarabot.
A 70-es évek közepén készült John Cassavetes Egy hatás alatt álló nő című filmje, ami egy skizofrén nőről szól. A darabom fő motívumai, mint a háromgyerekes család, a nő kiszolgáltatottsága, ebből a filmből származnak. Tulajdonképpen először ezt a filmet szerettem volna színpadra adaptálni, de rájöttem arra, hogy ami engem igazán érdekel, mint téma, hogy mikortól, milyen ponttól beszélhetünk családon belüli erőszakról. Mert nem az első elcsattanó pofontól vagy a lila foltok megjelenésétől. Ezért megtartottam az előbb említett motívumokat a filmből, majd elkezdtem utánajárni a témának. Rengeteg anyagot olvastam a verbális és lelki erőszakról, áldozatok beszámolóiból.

Ezek magyar nyelvű anyagok voltak?
Igen, amikor ez az egész ötlet jelentkezett, akkor éppen Budapesten éltem, és teljesen egyértelmű volt, hogy magyar anyagokat keresek. Találtam is, nem keveset. Sokat olvastam a témában, beszélgettem emberekkel a környezetemből, de akár a gyerekkoromból is tudtam élményanyagot hozni magammal. Mindannyian hatással vagyunk egymásra. Nagyon törékeny az emberi lélek, könnyen tud sérülni, és sokszor egy életen át tartó hatása tud lenni dolgoknak. Ami engem ebben az anyagban még szintén nagyon érdekel az az, hogy ez a hatás sok esetben generációról generációra száll, hogy mit visz tovább magával az ember. A tanult példa, az elszenvedett trauma erősen tudnak befolyásolni. Talán az egyetlen kiút, az a témával való foglalkozás, gondolkodás, elemzés, reflektálás. Mint egy társadalom esetében is, amit ha trauma ér, és azt nem dolgozza fel, akkor bizony elég nagy a valószínűsége annak, hogy ugyanaz a traumatikus esemény megismétlődik.

Kikkel dolgozol most a Hatás alatt előadásban?
Dobra Mara, Tarr Judit és Keszég László játszanak a darabban. Egyedi Éva a dramaturg, Bobor Ági a díszlettervező, és Gálvölgyi Anett és Miovác Márton a jelmeztervezők, valamint Kehi Richárd a fénytervező. A zenét Zságer-Varga Ákos készíti, Enyingi Sára az asszisztens, stábfotós, sok videóanyag felvevője, és a lelki támaszom. A vizuális részeket Katona Kati vizuális művész (vj) csinálja. Szandtner Júlia a produkciós vezető. Helyszínnek az elejétől kezdve a Jurányit képzeltem el, és az a támogatás, ami azóta is a Háztól, illetve a Füge Produkciótól jön, nagyon felemelő, és sok erőt ad a felmerülő nehézségeknél.

Milyen most neked a rendezői szerep?
Nyilván izgulok - az olvasópróba előtt alig tudtam aludni -, de érdekes módon nem olyan bénítóan, ahogy színésznőként szoktam. Szeretném, ha néhány előadás után lehetne beszélgetéseket szervezni. Nem célom ezzel a darabbal megmondani a tutit, de felvetek témát, kérdéseket, amelyekről jó lenne beszélni. Fel is vettük a kapcsolatot a NANE-val (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) a kapcsolatot ezügyben.

5 évig a berlini Maxim Gorkij Színháznak voltál tagja. Szerinted mit hozol a németországi színházcsinálásból ebbe a magyarországi rendezésbe?
Sok mindent. Abban az időszakban kezdtem magamra találni fiatal felnőttként. Fantasztikus előadásokat láttam, és izgalmas munkákban volt részem. Armin Petras nevét mindenképp meg kell említenem, ha már hatásról van szó, ami engem azokban az években ért. Akkoriban fedeztem fel magamban, hogy önálló alkotói vágyaim vannak. Igyekszem szabadon dolgozni, a jó hatásokat befogadni, adaptálni.

A Trafóban látható Megfigyelők (rendező: Kelemen Kristóf) az egyetlen magyarországi előadásod.
Sőt, az egész világon ez az egyetlen szerepem jelenleg. Az ambivalens viszonyom az általam még gyerekfejjel választott szakmámhoz közrejátszik ebben. Vannak időszakok, amikor nem játszom, volt, hogy teljesen el is hagytam a szakmát. Alkatilag nem vagyok az a színésznő, akinek mindenképpen játszania kell. Persze imádok játszani, jó előadásokban jó szerepeket. Mint a Megfigyelőkben. A budapesti évek, amikor a babaszobából kikeveredtem, nehéz időszak volt, nem tudtam visszacsatlakozni a korábban elkezdett projektjeimhez, újakba nem tudtam fogni, mert nem volt bennem elég erő, és ezen a ponton Kelemen Kristóf felhívott, hogy nincs-e kedvem a Megfigyelőkben játszani. Sok minden miatt jólesett ez a megkeresés.

Bordás Katinka
Fotók: El Panouli