Jurányi Latte

MARI DOROTTYA

Schwechtje Mihály második Jurányis rendezésének, a Hajtűkanyar Autósiskola című fekete komédiának, a tavaly novemberben elhalasztott bemutatóját tartja meg a Jurányi Ház szeptember 1-jén, ezzel indítva a 2021-22-es évadát. A most ötödéves színművész hallgató, Mari Dorottya beszélt nekünk az előadás körüli nehézségekről, a szerepéről, valamint a darab és a valóság közötti párhuzamokról.

2020. november 25-én mutattátok volna be a Hajtűkanyar Autósiskola című előadást. Hogy emlékszel vissza arra az időszakra, onnan tudtátok most folytatni, ahol abbahagytátok? Milyen most a próbák hangulata?
Múlt hét hétfőn kezdtünk el újra próbálni, ez már a sokadik tervezett főpróbahetünk. Tavaly, amikor elindult a próbafolyamat, már benne volt a levegőben, hogy nem tartjuk meg a bemutatót. Nyilván a próbákon is megérződött ez a hangulat, hiszen nem volt belátható vége a próbafolyamatnak, amihez tudtunk volna alkalmazkodni, amire tudtunk volna készülni, csak csupa bizonytalanság. Emiatt talán többet beszélgettünk egymással, ami nekem legfiatalabbként jólesett, mert azt éreztem, hogy bekerülök a társaságba. Fel tudtam oldódni, nemcsak a munkáról volt szó, meghallgattuk egymás történeteit. Elméletileg áprilisban is lett volna egy újabb főpróbahetünk, miközben szerepcsere is történt: Gergely Katalint Pálya Pompónia váltotta. Viszont az a főpróbahetünk sem volt megtartva, így Pompi most kezdett el próbálni velünk. Ezzel a személycserével a helyzetek is kissé máshogy alakulnak, izgalmas ez a része is a folyamatnak. Ráadásul a napokban Molnár Gusztáv is kiszállt a produkcióból, akinek a helyére Egger Géza érkezik, akinek igyekszünk a legjobb partnerei lenni, hogy kevesebb, mint két hét alatt betanulja a szerepét. 
Úgy érzem, a november óta eltelt idő jótékony hatással van rám. Voltak dolgok, amikre akkor ráfeszültem, és emiatt nem tudtam megoldani, de most rugalmasabban állok hozzájuk, Azóta voltak más próbafolyamataim, színházi tapasztalataim, így ezeket már magammal tudom hozni és hasznosítani. Ráadásul most már a KRESZ-t is csinálom, úgyhogy ennyivel is több közöm lett azóta a szerephez. 

Kit játszol az előadásban?
Júliát, aki politológiát tanul egy osztrák egyetemen, hazatér a beteg mamája miatt, és szembesül a magyar egészségügy szörnyű valóságával. Juli vezetni tanul, és a forgalmi vizsgán találkozik a ténnyel, hogy a vizsga sikeressége attól függ, hogy lefizeti-e a bizottságot. A kenőpénz elfogadása mindennapos, a korrupció ennyire hétköznapi dolog. Júlia azonban nem tudja, nem akarja ezt tolerálni, igazságérzete nem hagyja elfogadni, hogy csak azért, mert megszoktuk, ez így rendben van. Innen indul ki a történet, hogy ő szembeszegül ezzel a két emberrel, akiknél vizsgázik, és aztán hirtelen eltűnik… Egy kergetőzés kezdődik: hova tűnt a lány, mi lett vele. Végül sokkal nagyobb problémák és hazugságok derülnek ki, mint ez a „kis” korrupciós ügy. 

Hétköznapi korrupció a darab témája. Honnan tudsz ehhez „anyagot gyűjteni” magánemberként vagy a munkádban?    
A legközelebbi élményem az ősszel kezdett egyetemfoglalás, amiből mindenképp tudok meríteni. Bár talán ez nem is annyira hétköznapi. Úgy érzem hasonló dolgok mozgatják Julit, mint amik akkor belőlem a dühöt, a tehetetlenséget, a felfokozott állapotot, hevületet és tettrekészséget előhozták. Az izgatottság, a tenni, illetve jobbítani akarás az, ami Júlia szerepében is nagyon fontos. Párhuzamot látok az egyetemfoglalás alatt megéltek és a Júliával történő dolgok között, vagy másképp fogalmazva köztem és Júlia között: tudja az ember, hogy mi lesz a vége, de mégsem hiszi el, hanem képes bízni a végsőkig a változásban, és nem adja fel.

A fekete komédia műfaja közel áll hozzád?
Ilyen műfajban még nem játszottam, de szeretem a sötét humort, illetve, hogyha egy komolyabb, súlyosabb téma úgy van feldolgozva, hogy azon nevetni tudok. Nem belefacsarodni akarok egy történetbe, hanem ki akarom nevetni magam. Szerintem a humor egy nagyon jó eszköz. Humorral sok mindent el lehet mesélni, sokszor jobban be tudja fogadni a néző, mint ha szomorúan, erőszakosan van lenyomva valami a torkán. 

Improvizációk alapján dolgoztatok a szövegkönyvön?
Kaptunk egy vázlatosabb forgatókönyvet, mert eredetileg filmnek készült a darab, csak nem kapott támogatást a Filmalaptól. Ebben a forgatókönyvben fel voltak vázolva alaphelyzetek, szituációk, megvolt maga a történet, és ezekre improvizáltunk a próbákon. Alkalomról-alkalomra alakult a szöveg, ami még most sem teljesen végleges. Szeretem ezt a fajta munkamódszert, mert mindig van lehetőség a változtatásra, szeretem, ha mindannyian közösen gondolkodunk, és mindenki szót kap.
 
Te úgy kerültél a stábba, hogy Schwechtje Mihály, a rendező az egyik tanítványának a vizsgafilmjében látott, és tetszett neki a játékod. Milyen tapasztalat vele, illetve a stábbal dolgozni?
Lehet azért tetszettem neki, mert azt is impovizációkból építettük fel. Nagyon szeretem a kollégáimat, mindenkiről azt gondoltam korábban, hogy nagyon jó és tehetséges ember. Ha nagy szavakat akarnék mondani, akkor megtisztelő, hogy itt lehetek. Jó köztük lenni civilben és a próbatermekben is. Misi is végtelenül türelmes és kedves ember. Mindenki felől bizalmat érzek, és ez a legfontosabb. 

Hogy érzed magad a Jurányiban?
Nagyon kedvelem a Jurányit, bár sokszor eltévedtem az épületben az elején. Izgalmas hely. Az egyik osztálytársam épp a Házban próbál velem párhuzamosan. Tök jó, hogy mindenki itt van. 
Bordás Katinka