Jurányi Latte

KOVÁCS DÁNIEL AMBRUS

Németh Nikolett, író, dramaturg az V. Titánium Színházi Pályázaton nyert Fajankó című darabjával. A szegedi Thealter Fesztiválon már találkozhattak a nézők az előadással. A budapesti bemutatót a Füge Produkció 2022. szeptember 19-én tartja a Jurányi Házban. Kovács Dániel Ambrus rendezővel beszélgettünk a darabról.

Mit szóltál a felkéréshez?
Még nem csináltam olyat, hogy egy elkezdődött próbafolyamatot fix darabbal és stábbal, elkészült látványvilággal vettem volna át a bemutató előtt. Végül ezt sikerült is elkerülni: amikor elvállaltam a felkérést, azt kértem, ha van rá mód, legyen lehetőségem arra, hogy ne csak befejezzek valamit, hanem tiszta lappal indulhassak. Teljesértékű próbafolyamatunk lett egy felerészben lecserélődött színészgárdával, hiszen pl. egyeztetési okok miatt nem mindenki ért rá a továbbiakban. 

Hogyan tudtál kapcsolódni a projekthez, mi fogott meg benne?
Olvasva Niki (Németh Nikolett - a szerk.) darabját, nagyon felcsigázott, hogy mit lehet vele kezdeni. Az utóbbi időben főleg a saját szövegeimet rendeztem. Próbáltam kellő tisztelettel hozzáállni ehhez a helyzethez, ahol egy élő szerzővel tudunk együtt dolgozni, aki dramaturgként is részt vesz az előadásban. Nikivel sokszor találkoztunk a próbák előtt, előkészítettük az anyagot, és ezeken az alkalmakon próbáltam elmélyülni a történetben. Természetes velejárója egy kortárs bemutatónak, hogy amikor először mutatják be a darabot, az adott stábbal még formálódik maga a szöveg, ki-bekerülnek mondatok, szövegrészek. 

Miről szól a történet?
A darab fő inspirációja a Plasztik szerelem c. film, amit egyébként szándékosan nem néztem meg. A mi történetünk ennek Niki tapasztalatain átszűrt, magyar közegbe helyezett verziója. Egy vidéki, mindenféle szempontból terhelt család története, ahol egyedül él egy sufniban Jankó, aki inkább szociálisan, mint szellemileg sérült. Ez a fiú a maga fura, akadályozott módján működik, kommunikál másokkal. Az előadás története folyamán értjük meg, hogy miért vált ilyenné, és hogy ebből hogyan tudja magát kimozgatni. Miután meghalt az apjuk, hazaérkezik a bátyja, Bandi. A két testvér 16 éve nem látta egymást. Zöld ágra kell vergődniük egymással, meg kell találniuk, hogyan tudnak túl lenni a múltbeli, részben közös traumáikon. Megküzdési technikáik, a múltjukkal való szembenézés, kettejük kapcsolata van az előadás fókuszában. 

Milyen volt a közös munka a csapattal?
Szuper. Nikivel elég hamar megtaláltuk a közös hangot, nyitottan és lelkesen vett részt abban, hogy gyúrjuk, alakítsuk a szöveget, ha nekem rendezőként valami megoldatlannak tűnt. A színészek többségével már dolgoztam vagy ismertem korábbról. Kicsit több mint négy hetet próbáltunk, ami nekem ajándék volt, mert az utóbbi független színházi munkáimnál ritkán fordult elő, hogy ennyi időnk lett volna egyhuzamban. Volt lehetőség elmélyült munkára, megtalálni az adott helyzetek igazságát. Jó hangulatú munka volt.  

Jázmin, egy anatómiailag korrekt szexbaba a hatodik szereplő. Mesélsz az ő karakteréről kicsit?
A Jázmin nevű szexbabának a szerepe, a történetben betöltött helye egyre inkább háttérbe szorult a munka során. Sokkal érdekesebbnek találtuk azt, hogy Jankóban mi történik, így kezdett Jázmin figurája elfátyolosodni. A Jankó és Jázmin közötti viszony csak valaminek a helyettesítése, placebo, átmeneti állapot, ami segít kinyitni az ő nagyon zárt lényét. Ezzel az eszközzel tud valahogy továbblépni. Másfelől azt is látjuk, hogy Jankó szűk környezetére milyen hatást gyakorol Jázmin jelenléte. Jázmin tulajdonképpen katalizátora az eseményeknek.

Nikit érdeklik a transzgenerációs elméletek. Téged mennyire foglalkoztattak a darab kapcsán?
Számomra lenyűgöző, amire mostanában kezdenek a tudósok rájönni: hogy a szerzett tapasztalatok genetikailag öröklődhetnek, vagyis az ember képes a traumáit, fájdalmait, hirtelen fellépő túlzott stresszreakcióit, berögzöttségeit genetikailag is továbbadni az utódainak, a következő generációnak. Engem személy szerint az utóbbi időben jobban érdekelt az evolúciós pszichológia: az, hogy amiről azt gondoljuk, mi vagyunk, a mi döntésünk, a mi szabadságunk, az sokszor inkább öröklött működés, akár az állatvilágban is jelenlévő reakció. De ugyanilyen fontos, hogy mibe születünk bele, milyen helyzetbe, és az erre adott viselkedésminták hogyan öröklődnek tovább, hogyan tudunk ezekből az olykor ördögi körökből kilépni, ha tudunk. Niki darabja alapvetően erről szól, és szerintem ez nagyon bátor szembenézés a saját múltjával, problémáival, és hogy erről tud és mer beszélni. Ahogy haladtunk előre az előkészítő munka során, egyre inkább erre szűkült a fókusz. Úgy érzem, a színészek is bátran beleálltak. Izgalmas szembenézés volt nekem is, hogy azok a csomagok, amiket cipelek, pusztán a cipeléstől nem fognak eltűnni, valamit kezdeni kell velük ahhoz, hogy megszabaduljak tőlük.

Szerző: Bordás Katinka