Jurányi Latte

KALMÁR PÉTER

Pályáját gyerekszínészként kezdte, majd zenés színházrendező/operarendező szakot végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Később dolgozott producerként tv-műsorokban, reklámfilmeket készített, illetve egyéb vállalkozásokba fogott: megnyitotta a Moulin Rouge mulatót, kulturális központtá alakította a Szikra mozit. Mostanában leginkább az írás érdekli. Kalmár Péterrel beszélgettünk.

Április 20-21-én látható a Jurányi Házban a Dzsászt-e zsidolo c. produkciód. Stand-uppal készülsz?
Inkább sit down-nak mondanám. Nem gondolom magam stand-uposnak, nem véletlenül nem kopogtattam a Dumaszínház ajtaján. Szeretek 3-5-10 évente tök mást csinálni, ahogy a bevezetőből is látszik. Említetted, hogy gyerekszínészként kezdtem: az jutott eszembe erről, hogy úgy érzem, lassan a második gyerekkoromba lépek. Sose akartam színész lenni, bár a főiskolán Kapás Dezső tanár úr rendező szakos létemre berakott színészvizsgákba, leginkább bohócnak. Egyszer egy filmet is forgattam Verebes Zolival, vagyis Pater Sparrow-val. Viszont sosem szerettem a kamera előtt lenni. Hogy vénségemre most miért állok mégis a Jurányi színpadára? Kényszer hatására. „Tekintetes bíróság, ártatlan vagyok.” ‒ engem erre rábeszéltek! Ebből annyi az igazság, hogy nekem ehhez az előadáshoz nem lett volna merszem, de több barátom a különféle írásaimat olvasva arra kapacitált, hogy tegyem közkinccsé a sztorijaimat. Az áprilisi előadásokra kísérletként gondolok, hogy megnézzük, hogy működik. Hofi Gézától kezdve a nagy humoristák minden poént kipróbáltak előbb a díszítőkön, öltöztetőkön, akin lehetett ‒ mérték, hogy melyik vicc mennyire működik. Amin nem nevettek, azt kihúzták, folyamatosan frissítették a műsort. Számomra is ilyen teszt lesz az első két előadás. A poénokat csak nézők előtt lehet próbálni, nem a négy fal között ‒ a közönség doppingszer. Kíváncsi vagyok, hogy tetszik majd vadidegen embereknek. Szóval nem én leszek a kísérleti nyúl, hanem a nézők. Ennek a műfajnak amúgy a 99%-a az írás. Különféle előadóknál (Ricky Gervais, Louis C.K.) csak nemrég lepődtem meg, hogy egy-egy levegővétel, szünet mindig ugyanott van az előadásukban, nincs improvizálás, persze ha tüsszent valaki a nézőtéren, azt lereagálják, de a műsor fixen ki van centizve.   

Az életedről fogsz beszélni?
Érintőleg arról is, de főleg huncut témákról. Mióta szingli lettem, különös életet élek, és ez adta az önáltatási estem apropóját. A második tinédzserkorom előzményéről, ok-okozatáról filozofálok. A kapuzárási pánik már köszi, de megvolt. Annál is inkább használom a második tinédzserkor kifejezést, mert nekem a kamaszkor kimaradt. Öreg bácsik, nénik társaságában jobban éreztem magam gyerekként, mint a korosztályom tagjaival, és ma sem a generációm képviselőit keresem – csak ma már fordítva. Amióta a Tinder nevű applikációval megismerkedtem, néha a pokol bugyrai, de mindenképpen új kapuk nyíltak meg előttem, és nemcsak hölgyek, hanem sztorik tömkelegével gazdagodtam. A Dzsászt-e zsidolo-ban személyes történeteimről mesélek. Tehát alapvetően nem fikció, de a mocskos gondolataim között van szimpla spekuláció is. Egy önvallomásos, marcangolós dolog csak akkor jó szerintem, ha humorral, öniróniával párosul. A Dzsászt-e zsidolo nem monodráma, remélhetőleg szórakoztató sztorik rózsafüzére – bár talán nem ez a legjobb kifejezés erre. 

Hogy fogtál neki az előadásnak?
Úgy indult, hogy hat éve egy színész barátom megkért, hogy írjak neki egy monodrámát. Nem szeretem a monodrámákat, kivéve ha Keresztes Tamás játssza az Egy őrült naplóját. De mégis nekiláttam, és a felénél jártam, amikor rájöttem, hogy nem is a barátomnak írok, mert rólam szólnak a jelenetek. Ettől megijedtem, hogy most könyvet írjak magamról, vagy darabot magamnak, annak ellenére, hogy nem vagyok színész?! A szövegkönyvet megmutattam néhány színházi barátomnak, és biztattak, hogy vigyem színpadra. Ezen felbátorodva Vajdai Vili kezébe nyomtam a szöveget, bízva abban, hogy egyenes pali, és megmondja, ha szar az anyag. Elvállalta, hogy megrendezi. A Covid előtt elkezdtünk próbálni azzal a feltétellel, hogy ha nem tudom megugrani előadóként, akkor visszalépünk. Végül én visszakoztam. Majd évekig pihent a dolog. Tavaly viszont odakerült valakihez a szöveg, aki ismét presszionált. Rászántam magam, hogy mielőtt az előadásba belevágnék, csinálok egy tesztet: videóra vettem magam, mert azt éreztem, ha azt látom viszont, hogy nem vagyok ebben a szerepben komfortos, nem csinálom. De a saját hatásom alá kerültem. Ráadásul lett egy fogadott anyukám, aki felkarolt, Kiss Réka Judit (korábban a Füge Produkció színházi titkára – a szerk.), az egyik bátorítóm, ha elszontyolodnék, felitatja a könnyeimet. Ő a darab kreatív producere, és kicsi, de szőrös szívem ápolónője. 

Mire utal a Dzsászt-e zsidolo cím?
Louis Prima Just a gigolo c. zeneszámát gyerekkoromban félrehallottam: dzsigolo helyett zsidolo. Szoktam ezt a dalt zongorázni, játszom is majd az előadásban. 

Az interjút készítette: Bordás Katinka
Fotó: Galambos Eszter