Aktuális hírek

JURÁNYI FRAPPE – BALOGH ESZTER

Jurányi Frappe elnevezésű interjúsorozatunkban a Füge Produkció munkatársaival beszélgetünk színházi háttérmunkákról, tapasztalatokról és persze a Jurányi Házról. Februári interjúalanyunk Balogh Eszter, jegy-és főpénztáros. 

Hogy kerültél a színházi szakmába?
Gyerekként vonzott a színészet, Békés Itala művészképességfejlesztő Gondolatiskolájába jártam. Nagyon szerettem, de később másfelé indultam: marketinget tanultam a főiskolán. Akkoriban az egyik barátom a bécsi Raimund Theaternél játszott, felhívott, hogy közönségszervezőt keres a színház. Jelentkeztem, majd négy évig ott dolgoztam. Utána megszülettek a lányaim, és hazajöttünk. Mindig megvolt bennem a kettősség: a reál és a humán oldal. Szerettem emberekkel foglalkozni, de a matek sem állt tőlem távol. A színészet már nem vonzott, de a színháztól felnőttként sem szerettem volna eltávolodni. 2017-től dolgozom a Jurányi Házban.

Hogy találtál rá a Jurányi Házra?
Mészáros Máté megosztotta a Facebookon a Jurányi hirdetését, amiben jegypénztárost kerestek. Az ő osztályuk Kovács Patrícia miatt közel állt a szívemhez már a Főiskola óta. Mivel az osztályból többen Egerben végezték a gyakorlatukat, majd oda szerződtek, sokszor elutaztam oda megnézni őket. Nagyon szerettem, amit ott csináltak, mindent néztem, bérletem volt évadról évadra, amíg Csizmadia Tibor volt az igazgató. Egyébként a zenés színház állt még hozzám közel, az Operettszínházba és a Madách Színházba jártam sokat. 

Miből áll a jegy- és főpénztárosi munka? 
Az elsődleges feladatunk a nézőkkel való kapcsolattartás. Hozzánk futnak be a jegyfoglalások. A főpénztárosi rész abban merül ki, hogy én ellenőrzöm az elszámolásokat, ha valami nem stimmel, én járok utána, hol ment félre a dolog, egyeztetem az Interticket felé a problémákat, a könyvelővel tartom a kapcsolatot. Jó, hogy a saját tempómban dolgozhatok, bár a bemutatóknál pörgős a munka, de azt is szeretem. Utána furcsa is beülni a jegypénztárba egy laza napra. 

Van kedvenc előadásod, olyan, amit szívesen ajánlanál a nézőknek?
Nagyon szeretem Ötvös András monodrámáját, A csemegepultos naplóját és Keresztes Tamás monodrámáját, az Egy őrült naplóját. Illetve szívesen ajánlom Schwechtje Mihály rendezését, Az örökséget. A Hab a tortán! meseelőadások különösen közel állnak a szívemhez, például a Boribon és a 7 lufi most nagy kedvencem.

Milyen gyakorlati tanácsaid vannak a jegyvásárlóknak, nézőknek?
Sokszor születik olyan történet, hogy érkezik valaki jegyet átvenni, de szegényt csak küldik, és nem tudja milyen névre, melyik előadásra szól a foglalás. Persze vannak olyan felkészült nézők is, akik még azt is kinézték, melyik székre szeretnének ülni, és úgy jönnek jegyet vásárolni. Azonban az utóbbi időben azt tapasztaljuk, hogy a jegyek nagy részét online veszik meg a nézők - ez egyébként a pandémia miatt van-, kivételt a nyugdíjasok és a diákok képeznek, vagy azok, akik kedvezményt szeretnének érvényesíteni, mert a kedvezmények online nem elérhetők. Ha a jegypénztárban kedvezményes jegyet kér a néző, mindenképp készítse elő a kedvezményre jogosító igazolványát. Fontos megjegyezni, hogy jól jár azzal a néző, ha vásárlásnál megadja az emailcímét és a telefonszámát, mert kizárólag arra használjuk fel, hogy értesíteni tudjuk őt, ha elmaradna az előadás, ami a járvány idején nem egyszer előfordul. Ha beléptek az épületbe a nézők, és még nem jártak itt, nézzék meg, mi van kiírva az eligazító táblákra, hogy hol kell gyülekezni az egyes előadásokra, merre van a ruhatár és a mosdó. A jegyet nem kell kinyomtatni, de pdf formátumban le kell tölteni, majd a színházterembe való belépésnél a vonalkódot kinagyítani a jegykezelő kollégának. Sajnos a képernyőfotó nem megfelelő, mert nagyításnál elmosódik, és nem tudjuk szkennelni ezeket a jegyeket. Későn jövőket nem áll módunkban beengedni, mert a színtérre érkeznek, és megzavarják az előadást. 

Van valamilyen kedves történeted a nézőkkel kapcsolatban?
Szeretném kiemelni, hogy ebben a vírus által bizonytalanná vált színházi létben nagyon kitartó nézőink vannak, és töretlen lelkesedéssel cserélik át még mindig a jegyeiket, ha betegség miatt elmarad egy-egy előadás. 
Vannak visszatérő törzsnézőink. Például egy idősebb úr, aki mindig telefonál, hogy foglaljunk le neki két jegyet, és mindig elmondja, hogy nem biztos, hogy még ma, de legkésőbb másnap átveszi a jegyeit. A feleségével szokott jönni az előadásokra. Már telefonból, hangról ismerjük őt. A nyaranta nálunk megrendezett AlkalMáté előadásokról van egy vicces sztorink. Tudni kell, hogy mindig telt házzal mentek ezek az előadások. Egy alkalommal megállt a jegypénztár előtt egy hölgy, vállán az összecsukható kempingszékével. Mondtuk neki, hogy már nincs hely, nem tud beülni. „De én széket is hoztam, csak egy jegyre van szükségem.” Hiába. Tűzvédelmi okok miatt nem tudtuk beengedni. 

Mit csinálsz a szabadidődben?
Mindig is érdekeltek a gyógynövények, a természetgyógyászat. Amikor az egyik lányom ekcémás lett, elkezdtem jobban utánajárni, hogy mit lehet ezzel kezdeni. Hatóanyagokat tanulmányoztam, beletanultam a krém- és szappankészítésbe. Ezután jött az energiagyógyászat, a reiki. Nagyon megszerettem az alternatív gyógymódokat: szó szerint mindig kéznél vannak. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy kineziológiával foglalkozzak, de sokáig nem jutottam el odáig. Viszont 2020 decemberében autóbalesetünk volt, ami rádöbbentett, hogy nem szabad tovább halogatnom. 2021 januárjában pedig el is kezdtem a kineziológia Touch for Health ágazatát Pisták Dórinál. A kineziológia egyfajta stresszoldás, ami izomtesztelésen alapul, azon keresztül jutunk el oda, hogy a kiváltó ok érzelmi alapú, vagy testi eredetű a probléma. Ha le van kapcsolva az izom, az egy jelzés, hogy ahhoz a területhez milyen energia, érzelmi oldal vagy táplálék tartozik. A kiegyensúlyozás is többféle módon történhet, attól függően, mire van szükségünk, a masszázspontok stimulálásától a lelki oldásig. A kineziológia akár a gyászfeldolgozásban, lelki egyensúly megtalálásában is segíthet. A kineziológia Brain Gym ágát is tanultam, ami a két agyféltekét összehangolva segít jobban összpontosítani a feladatokra, tanulnivalóra. Az egyik lányom nem szeret írni, macskakaparás volt az írásképe. Gyakorlásként leírattam vele egy mondatot, majd kiteszteltem az izmait, végigmentünk a “rendszeren”, kiegyensúlyoztam ott, ahol problémát éreztem nála, majd gyönyörűen leírta ugyanazt a mondatot, mintha egy másik gyerek írta volna. Engem az ilyesmi tölt fel leginkább, feladatomnak érzem a segítségnyújtást, és ehhez szerencsére egyre nagyobb az eszköztáram. Ha nem a gyerekeimen, akkor a baráti körömön szoktam gyakorolni, és azt tapasztalom, hogy működik. 

Ezt az oldaladat tudod a munkában hasznosítani?
Szerintem az empatikusság fontos ebben a szakmában, meg kell hallani a valódi mondanivalót az adott szituációban. Tudok úgy szólni a nézőkhöz, vagy tudom úgy kezelni a csalódott vagy felháborodott nézői leveleket, hogy mindenki jól jöjjön ki belőle. 

Bordás Katinka