Jurányi Latte

Évadindító ROZGONYI-KULCSÁR VIKTÓRIA

A szokásokhoz híven a 2019-20-as évad első Jurányi Latte-ja is Rozgonyi-Kulcsár Viktóriával, a Füge Produkció elnökével, a Jurányi megálmodójával készült. Az interjúban szó volt a Ház további működését érintő bizonytalanságról, az előttünk álló évadról, a számára oly fontos kortárs művházról és arról is, mit kíván a Jurányi hetedik születésnapjára.

Hogy telt a nyár?
Rövid volt és minden tekintetben fárasztó. Ráadásul munka szempontjából nézve eredménytelen is. Ahhoz képest, hogy milyen sűrű volt az elmúlt pár hónap, sok pályázatot adtunk be, végül mégsem lett hatékony nyarunk, hiszen még semminek nem tudjuk az eredményét. Tulajdonképpen az egész egy mókuskerék, csinálni kell, de nincs visszajelzés, és ha nincsenek sikerélmények, úgy egyre nehezebb építkezni. A nyár általában a tervezésről is szól, hiszen ez az időszak tehermentesebb az évad közbeni havi hatvan előadással szemben, de ha nem tudni, hogy miből lehet gazdálkodni, úgy nehéz. Azonban muszáj tervezni, hiszen ezen kívül van még két teljes évad a Jurányiból, és jó lenne jó előre kitalálni, hogy milyen is legyen majd a 10 éves bérleti ciklust lezáró két év. Decemberig mindent látok, de januártól már egyre kevesebbet, és nagyon aggasztó így nekifutni az évadnak. A vállalt kereteket továbbra is biztosítani szeretném, de zavar, ha rajtam kívül álló okok miatt bizonytalanság van körülöttem, és nem jó érzés a társulatokat, a művészeket, a munkatársakat bizonytalanságban tartani.

Mi jelent ösztönzést most neked?
Ezt a kérdést én is egyre gyakrabban teszem fel magamnak az utóbbi hónapokban. Nyilván az ad löketet, hogy csinálni kell, ez már nemcsak rólam szól, felelősséggel tartozom sok-sok emberért.

Milyen új bemutatók, együttműködések várhatók a 2019-20-as évadban?
A korábbi évekhez képest kevesebb bemutatónk lesz idén, inkább azok, amikre már kötelezettséget vállaltunk korábban, vagy valamilyen projekten belül valósulnak meg, gondolok itt a Staféta és a Titánium pályázatra. Az évad első bemutatójára szeptember 28-án kerül sor: Dan LeFranc Nagy vacsora című abszurd amerikai drámáját Császi Ádám fordította és rendezi Terhes Sándorral és Huzella Júliával a főszerepben. A Titánium Színházi Projekt keretein belül valósul meg 2020. február 8-án a Jurányi kamaratermében Bán Bálint és Mózes András főszereplésével a Mady baby című román darab. Folytatódik a jól bevált együttműködés az Orlai Produkciós Irodával, így nálunk tartják a Megyek utánad budapesti premierjét szeptember 19-én Dékány Barnabás rendezésében. Az Orlai-Füge monodráma-sorozat következő állomása a 23 perc, Járó Zsuzsa előadásában, amelyet október 3-tól láthatnak a nézők a Jurányi kamaratermében. Befogadott előadásként köszöntjük Widder Kristóf rendezésében az E-mancik és a K.V. Társulat Lenni vagy nem című előadását. A 2019-es negyedik Staféta pályázat két nyertes előadásának a lebonyolításában is részt vesz a Füge Produkció. Matkó Tamás és Kálmán Eszter Quad/Domestic Noise című darabja 2020. január 31-én kerül bemutatásra a Trafó nagytermében, illetve ugyanott Pető Kata és Porogi Dorka Elfriede Jelinek osztrák szerző Árnyék című művét mutatja be 2020. március 23-án. Két Titánium projekt szintén külső helyszínen valósul meg: a szegedi Thealteren már bemutatott Kutyaportéka, Gábor Sára írása a Trafó Klubban, Németh Nikolett és Mayer Bernadette Fajankó című darabja pedig a Szkéné Színházban. Új gyerekprogram-sorozatot indítunk a Mese Habbal mellett Hab a tortán! címmel, a Pagony Kiadóval együttműködésben a Mastercard támogatásával. A mese-sorozat keretében egy-egy színészpár adaptál majd egy-egy Pagony mesét a Jurányi Laborban.
Az idei évadban csökkentettük az előadás-számot az elmúlt három év radikálisan növekvő tendenciájához képest. Ebben több minden szerepet játszott, többek között a tao-támogatás megszűnése is, de alapvetően is volt bennem egy tudatos szándék arra vonatkozóan, hogy levegősebbé tegyük a műsort és ezáltal teret tudjunk adni olyan kezdeményezéseknek, amiről azt gondoljuk, hogy jól áll a háznak és megfelel a küldetésünknek. Régi vágyam, hogy az előadó-művészet mellett nyissunk egy tágabb értelemben vett kulturális irányba, ami túlmutat egy repertoárszínház kínálatán. Kicsit inkább egy kortárs művház felé vezető út kiállításokkal, könyvbemutatókkal, beszélgetésekkel.

Miért fontos neked a kortárs művház?
Alapvetően ezért csináltam az egészet. Fontosnak tartom, hogy az emberek leüljenek, beszélgessenek egymással, csináljanak valami olyat, ami kizökkenti őket a virtuális valóságból. Ez volt az alapvető hosszú távú cél, aztán hirtelen – reagálva a terület igényeire – egy budai színház lettünk, ami önmagában remek és az is, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen népszerűségre tettünk szert mind a szakma, mind a nézők körében, de én igazából azt szeretem, hogy a Jurányi nemcsak színház, hanem annál jóval több. És jó lenne, ha ez a Ház struktúráján és mindennapjain túl a nyilvános programokban is megmutatkozna.

Hogyan befolyásolja a tao támogatás radikális megvonása a Jurányi működését?
Ez az évad leginkább attól nehéz, hogy a sok előkészítés után végül olyan hirtelen szűnt meg a tao, hogy azt már nem tudtuk betervezni a 2018. évi előadások forgalmazásába, így sajnos a támogatásra és az elmúlt évek mutatóira építve, sok veszteséget termeltünk az elmúlt évadban. Ezt most valahonnan vissza kell pótolni. Erre írták ki a kompenzációs pályázatot, de mi azon kevesek közé tartozunk, akik még nemhogy pénzt nem kaptak, de még azt sem tudjuk, hogy egyáltalán kapunk-e támogatást. A korábbi években ilyenkor már a lehívható támogatás több mint felét megkaptuk. A Füge és a Jurányi nagyon komplex működésű intézmény, így vannak lábai, amelyek biztosan tudnak állni a tao nélkül is és vannak, amelyek azért funkcionáltak eddig így, mert volt/lett a tao. Így például a Jurányi Ház inkubátor jellegét nem befolyásolja, továbbra is tudjuk biztosítani a helyet a nálunk dolgozó 63 szervezetnek, fizetjük a rezsit, közös költséget és a bérleti díjat. Viszont 6700 nm esetében a napi karbantartási kiadás is már tetemes összeg, és annak forrása részben a tao támogatás volt, így azt már meg kell majd gondolnunk, hogy hol és mennyiért szerezzük be az izzókat... A nagyobb érvágás a FÜGE produkciós működésében érzékelhető, nem tudunk létrehozni új bemutatókat és támogatni sem tehetséges pályakezdő alkotók munkásságát. A Jurányi műsorában is több olyan előadás volt repertoáron, amelyeket úgy mertünk kitűzni, hogy tudtuk, egy-egy előadás költsége nem termelhető ki a jegybevételből, mert pl. intim a tér és ahhoz képest sok a színész, ezeknek a kísérleti előadásoknak a továbbjátszásáról is le kellett mondanunk a kieső forrás miatt. A fejlesztésekről nem is beszélve, hiszen a tao tette lehetővé, hogy évről évre fejlesszük a lehetőségekhez mérten az eszközparkunkat: a lámpákat, hangfalakat, technikai eszközöket. Sajnos itt nemcsak a Jurányiról van szó, hogy hány előadással lesz kevesebb nálunk egy hónapban. Eddig is ritka volt az olyan befogadószínház, aki egy új bemutatóba anyagilag is be tudott szállni, az, hogy a feltételek rosszabbodnak a játszóhelyeken, inkubátorházakban, közvetve valamennyi nem tao-zó független színházi társulatot is érint. Hogy a pályát kezdő színházi alkotók fillérekből mutatnak be rossz körülmények között, az is komoly problémát vet fel, és sajnos én még nem látom az új rendszerben, hogy ezek a dolgok, hogy kerülnek majd egyensúlyba.

Hol látod két év múlva a Jurányit?
Szeretném, ha még a mostaninál is tudatosabban tudnánk a műsorunkat összeállítani. Egyeztettem már rendezőkkel, akiket szeretnék felkérni a 2020/21-es évadra, hogy nálunk dolgozzanak.

Felmerült benned a saját társulat gondolata is?
Igen, és ha nem esett volna ki a tao, akkor meg is valósult volna szerintem 2020-ra. Azonban ehhez komoly gazdasági háttér kellene, ami most éppen nincsen.

Október 29-én lesz hét éves a Ház. Mit kívánsz a születésnapjára?
Azt kívánom, hogy érje meg a tizedik életévét is ilyen minőségben, mint amilyen most, és akkor már nyugodtan mondhatjuk, hogy a mór megtette kötelességét...

Bordás Katinka