Jurányi Latte

BÍRÓ ESZTER

A Füge Produkció, a Szentendrei Teátrum és a Miss Biro Publishing koprodukciójában készült Hanna – Szabadesés több szólamban előadás szeptember 29-én látható először a Jurányi Házban. A projekt ötletgazdájával és női főszereplőjével, Bíró Eszterrel készült interjúnk.

Szenes Hanna itthon kevéssé ismert, de Izraelben ünnepelt költő, utcákat neveztek el róla… 
Ráadásul Halicha LeKesaria (Eli, Eli) c. versét megzenésítették, és azt a dalt Izrael második himnuszának tekintik.

Hogy találkoztál Hanna történetével?
Gyerekkoromban hallottam a történetéről, a naplója pedig sok éve a polcomon hever. 2020-ban, amikor otthon ragadtunk a járvány miatt, véletlenül került a kezembe a naplója, amikor a Födő Sándorral készített Kaddis című műhöz kerestem verseket. Szerettem volna, ha nemcsak héber és arámi nyelvű imákra épül a darab, hanem vannak benne magyar származású zsidó költők versei is, így kerültek bele Szenes Hanna, Szép Ernő és Radnóti Miklós versek. Ekkor újraolvastam a naplóját, új megvilágítást kapott az élete, úgy éreztem, hogy megérdemelne egy színházi darabot a története. Azért is, mert itthon valóban kevesen tudják, kicsoda ő. A bimbó úti szülőházát lebontották, a sírkövéről már csak fotó maradt, mert megrongálták. Elfeledkeztünk róla, pedig nem csupán egy naplót írt, mint Anna Frank, a versei nem akármilyenek, persze tükrözik azt, hogy egy 13 és 23 év közötti lány írásai.

Említetted, hogy két éve fogalmazódott meg benned az előadás ötlete, így rengeteg kutatómunka előzte meg a megvalósulást. Milyen embernek látod Szenes Hannát?
Nekem az volt fontos, hogy ne csak a hősiességét mutassuk meg, hanem próbáljuk meg az embert ábrázolni, és ebben egyetértett velem Widder Kristóf, a darab rendezője, Tóth Réka Ágnes mellett a szövegek szerkesztője, és egyben a férfi főszereplő. Azt szerettük volna, ha egy olyan lány rajzolódik ki a darabban, akinek ugyan voltak félelmei, gátlásai, szorongásai, kétségbeesései, de képes volt szembenézni mindezzel, és saját, önös érdekei elé tudott állítani egy nálánál nagyobb ügyet, tudván, hogy nagy kockázatot vállal azzal, ha visszajön Magyarországra, ahol ha elkapják, halál vár rá. Mégis a kevesek egyike volt, aki megpróbált valamit tenni egy olyan korban, amikor egyesek közönyösen viselkedtek embertársaikkal, esetleg kihasználták mások szorult helyzetét vagy csak próbálták túlélni a háborút.

Te vagy a mozgatórugója a projektnek. Hogy állítottad össze a stábot?
Számomra mindig esszenciális, akármilyen projektben veszek részt, hogy azoknak, akikkel együttdolgozom, legyen valami személyes indíttatásuk, hogy számukra is váljék fontossá az ügy. Kristóf került legkésőbb a projektbe, nem ismerte korábban Szenes Hanna történetét, de annyira bele tudta tenni magát, amennyire csak lehetséges. Bár más korosztály vagyunk és különböző közegekből jövünk, mégis hasonlóan gondolkodunk a színházról. Nagyon élveztem a közös munkát, és hálás vagyok Kristófnak, hogy bizalmat szavazott nekem és a darabnak. Tóth Réka Ágnessel sorsszerű volt a találkozásunk, mert tavaly nyáron éppen akkor kerestem meg ezzel a projekttel, amikor ő eldöntötte, hogy kezdeni kellene valamit Hanna történetével. Vele hosszú utat jártunk be, meglátogattuk azokat az embereket, akiknek közük volt Szenes Hannához, és rengeteg kordokumentumot gyűjtöttünk össze. Persze fikciót is tartalmaz a darab, de azok a részek is úgy kerültek bele, hogy akár valóságosak is lehettek. Ebben Ungváry Krisztián történész volt a segítségünkre, aki kifejezetten 1944-et kutatja. Kristóf bevonódása egyébként abban is megmutatkozik, hogy sokat fordított az anyag alakulásán, amikor belépett a projektbe. Ugyanis Rékával úgy indultunk, hogy keveset használva Hanna írásaiból, egy – a naplót nem hűen követő - színdarabot ír. De végül hiányoltuk az eredeti sorokat, és Kristóf látta maga előtt, hogyan lehetne visszacsempészni Hanna szavait az előadásba. Ami végül lett az előadásból, abban csak mélyen reménykedtem, hogy megvalósulhat. 

Milyen volt a fogadtatása a szentendrei bemutatónak?
Az egyik nézőtől nagy elismerést kaptam, amikor azt mondta, megelevenedett előtte Szenes Hanna. Ez a néző Dénes Gábor volt, aki közel tíz évig forgatott dokumentumfilmet Szenes Hannáról. Vele is leültünk beszélgetni a felkészülés során. A bemutató után remegve vártam a kritikákat. Eddig három jelent meg, szerencsére pozitív mindegyik, eljutott az üzenet; igazán részletesen foglalkoznak az előadással, ami nem mindennapi. 

Jól tudom, hogy szeretnétek utaztatni az előadást?
Távlati terveink között szerepel, hogy külföldre is el tudjuk vinni az előadást, szó van Rómáról, Izraelről, az Egyesült Államokról. Vidékre és kisebb fesztiválokra is szeretnénk eljutni, hogy Szenes Hanna emlékezete megmaradjon. 1944. november 7-én végezték ki Hannát a Margit körúti fogházban, és az a tervünk, hogy a november 8-ai előadáshoz csatlakozna egy kapszulakiállítás, illetve egy Szenes Hanna-séta. A későbbiekben közönségtalálkozókat is szeretnénk tartani, hogy párbeszédet kezdeményezzünk a nézőkkel, illetve drámapedagógiai foglalkozásokat középiskolásoknak. 

Szeptember 29-től a Jurányi Házban talál otthonra a Hanna című produkció.
Két dolog miatt is fontos, hogy ezt a Jurányiban mutatjuk be és játsszuk az évadban. Először is ez egy budai történet: Szenes Hanna a Bimbó úton született, a Baár-Madas Református Gimnáziumban érettségizett, és ahogy említettem, a Margit körúti fogházban végezték ki, ami a Mammut II. mellett állt. Másrészt ennek a darabnak egy ennyire független helyszínre van szüksége, ahol kompromisszummentesen lehet alkotni, ami igazán méltó Hanna emlékéhez, független és kortalan szellemiségéhez. Nagy elismerés számomra, hogy Kulcsár Viki (Rozgonyi-Kulcsár Viktória, a Jurányi Ház és a Füge Produkció vezetője – a szerk.) befogadta és támogatta ezt a produkciót, és hagyott minket szabadon alkotni. Ahogy Lőrinczy Györgynek, a Szentendrei Teátrum igazgatójának is hálával tartozunk, ő is teljes bizalmat szavazott nekünk. Ez egy boldog történet, és ha majd visszagondolok 2022-re, biztos, hogy ez az előadás fog eszembe jutni először.   

Az előadás trailere ITT tekinthető meg. 

Szerző: Bordás Katinka
Portré: Gordon Eszter
Fotók és trailer: Seres Flóra