Tantermi Színházi Szemle: Hét krajcár - Mi lehet a szegény ember gazdagsága?
Előadások
Tantermi Színházi Szemle: Hét krajcár - Mi lehet a szegény ember gazdagsága?
Nagy Viktória Éva - Móricz Zsigmond:
HÉT KRAJCÁR
Krajcárkereső felnövéstörténet Móricz Zsigmond azonos című novellája alapján.
Jól rendelték azt az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni.
,,[…] Sőt az is igaz, hogy a szegény ember sokszor nevet, mikor inkább volna oka sírni.”
A hét krajcár most a férfi zsebében lapul. Aznap, amikor megtalálta azokat, elvesztett valamit. Valamit, ami nem pótolható. Emlékei felidézésén keresztül visszatér gyermekkora fordulópontjához, ahhoz a naphoz, amikor a játék hirtelen valósággá fakult.
Így kerülünk be Móricz Zsigmond novellájának világába, ami nem csak a szegénységről mesél, de az önfeláldozó szülői szeretetről is.
Mi az elvehetetlen attól, akinek semmi se jutott?
Milyen értékei lehetnek a szegénységben élőknek, és melyek a legfontosabbak mind közül?
Ezeket a kérdéseket kutatja az előadás és az azt követő foglalkozás.
Színpadi adaptáció: Nagy Viktória Éva
Rendező: Nagy Henrik Richárd
Szereplők: Balogh Orsolya, Nagy Henrik Richárd
"Balogh Orsolya játéka megrendítő: nem szuperhős, nem anyaszobor, hanem hús-vér alak, akinek a homlokát a törődöttség redőzi. Amikor belemegy a játékba, még fáradt és gondterhelt, lassan enged fel, lassan fordul át az önfeledtségbe, de a színésznőnek elhisszük, hogy a kisfia mindent elhisz neki. Nagy Henrik jól megkülönböztethetően játssza a gyereket és a visszaemlékező, összegző felnőttet, egy-egy kiszólása, félmondata bőven ad gondolkodni valót, szempontokat a feldolgozáshoz." (Rádai Andrea. magyarnarancs.hu)
A Független Színház Magyarország és a Nők a Jövőért Egyesület előadása.
HÉT KRAJCÁR
Krajcárkereső felnövéstörténet Móricz Zsigmond azonos című novellája alapján.
Jól rendelték azt az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni.
,,[…] Sőt az is igaz, hogy a szegény ember sokszor nevet, mikor inkább volna oka sírni.”
A hét krajcár most a férfi zsebében lapul. Aznap, amikor megtalálta azokat, elvesztett valamit. Valamit, ami nem pótolható. Emlékei felidézésén keresztül visszatér gyermekkora fordulópontjához, ahhoz a naphoz, amikor a játék hirtelen valósággá fakult.
Így kerülünk be Móricz Zsigmond novellájának világába, ami nem csak a szegénységről mesél, de az önfeláldozó szülői szeretetről is.
Mi az elvehetetlen attól, akinek semmi se jutott?
Milyen értékei lehetnek a szegénységben élőknek, és melyek a legfontosabbak mind közül?
Ezeket a kérdéseket kutatja az előadás és az azt követő foglalkozás.
Színpadi adaptáció: Nagy Viktória Éva
Rendező: Nagy Henrik Richárd
Szereplők: Balogh Orsolya, Nagy Henrik Richárd
"Balogh Orsolya játéka megrendítő: nem szuperhős, nem anyaszobor, hanem hús-vér alak, akinek a homlokát a törődöttség redőzi. Amikor belemegy a játékba, még fáradt és gondterhelt, lassan enged fel, lassan fordul át az önfeledtségbe, de a színésznőnek elhisszük, hogy a kisfia mindent elhisz neki. Nagy Henrik jól megkülönböztethetően játssza a gyereket és a visszaemlékező, összegző felnőttet, egy-egy kiszólása, félmondata bőven ad gondolkodni valót, szempontokat a feldolgozáshoz." (Rádai Andrea. magyarnarancs.hu)
A Független Színház Magyarország és a Nők a Jövőért Egyesület előadása.