Egy nyomdafestéket el nem bíró ügy.

Tormay Cécile, az agyonhallgatott írózseni, aki majdnem Nobel-díjat kapott.
Tormay Cécile, a szélsőjobboldali, antiszemita propagátor.
Tormay Cécile, a művelt, széles látókörű világpolgár.
Tormay Cécile, Horthy Miklós jobbkeze.
Tormay Cécile, a keresztény házasság szószólója.
Tormay Cécile, az egyedülálló, leszbikus művésznő.
Tormay Cécile, az alacsony.
A magas.
A szép.
A csúnya.
A fekete.
A fehér.

Végülis ki ez a nő?

És kik vagyunk mi, akik „nyomdafestéket el nem bíró” leszbikus peréről darabot csinálunk? És kik Önök, akik már idáig elolvasták ezt az ajánlót, és fontolgatják, hogy az előadást is megnézik?
Talán ezen az estén minden kiderül. Mert az érmeknek általában két oldala van. Néha még több.
Tormay Cécile-t 1925-ben megvádolták, hogy leszbikus viszonyt folytat Zichyné Pallavicini Eduardina grófnővel, a sokgyermekes, katolikus családanyával – Tormay Cécile katolikus asszonyszervezetének alelnökével. Zichy hatvannál is több tanút vitt a tárgyalásra, a vád azonban mégsem állt teljesen biztos lábakon. Máig nem derült ki az igazság.

Játsszák: Enyedi Éva, Janklovics Péter, Urbanovits Krisztina
Írta: Szabó Borbála
Látványtervezők: Tringer Bea, Varjú Ágnes
Technikus: Major Mátyás
Rendezőasszisztens: Gerstmár Anna
Produkciós vezető: Gulyás Dóra
Rendezte: Stefanovics Angéla

Külön köszönet Orlai Tibornak.