“Legyen költő, szatócs, paraszt, király:
kezdetben kishibás áru az ember,
apró hibák egy nagy mosolygó almán,
a hét jellemhiba: hét barna folt.
Hisz csak az angyalok hibátlanok –
nagy kár, hogy elrontotta ősapánk!
Ahol összeütődtek ősanyánkkal,
talán ott indult el a rothadás.”
(Peer Krisztián)

A hét főbűn valóban bűn, vagy csak olyan jellemhibák összessége, amelyek mindannyiunkban benne vannak, amelyeket el kell fogadnunk, és együtt kell tudnunk élni velük?
A Narratíva bemutatója a bűnösség fogalmával, az elszigetelődéssel, önmagunk megértésével és elfogadásával, a tökéletességre való kényszeres törekvés kérdésével foglalkozik. Nádasdy Ádám fordításában Dante Isteni színjátéka és Peer Krisztián verses szövegei mellett a példány megírásakor számos forrást, így dokumentum- és más vendégszövegeket is használtak az alkotók – ezzel újragondolva és -értelmezve a bűn-büntetés-áldozat hármas egységét.