hu 1027 Budapest, Jurányi u. 1. juranyititkarsag@gmail.com juranyijegy@gmail.com +3670/777 2533

Hírek

Somfai Barbara

Magyar- és drámatanárként tanítasz a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskolában, a honlapon a bemutatkozódban az olvasható, hogy bármilyen módszert hajlandó vagy bevetni annak érdekében, hogy irodalmat szerető és olvasni hajlandó fiatalokat nevelj. Mik ezek a módszerek?

Igazából csak azzal vagyok hajlandó foglalkozni a tananyagból, amiről azt gondolom, izgalmas lehet az adott korosztály számára. Ezt amúgy minden korszak vagy szerző esetében meg lehet találni egy kevés odafigyeléssel. Addig keresgélek, amíg meg nem találom azt a kérdést, aminek hallatán felcsillan a diákok szeme. Azt szokták mondani, hogy a középiskolások nem elég érdeklődőek – ez nem így van. A száraz tananyag persze hogy untatja őket, de várják az igazi feléjük fordulást. Ha valamiről úgy érzik, közük van hozzá, arról szívesen gondolkoznak. Így jött a képbe a pályám elején a drámapedagógia is: nekem se diákszínjátszós, se rendezői ambícióm nem volt, a diákok kedvéért kezdtem el. Sok mást is kipróbáltam egyébként, volt, hogy rendhagyó kötelező olvasmányt választottam az osztályoknak, olvastunk Zabhegyezőt, Legyek urát, Abigélt. Volt az iskolában éjszakai felolvasó-maraton, vagy Hrabal-est, amikor kockás terítős asztalnál alkoholmentes sört ittunk és olvastunk egymásnak kedvenc Hrabal könyvünkből, illetve hamar – talán elsőként – kezdtünk nyitott könyvszekrényt működtetni az iskolában.

Mennyire köti meg a kezed az előírt tanterv és az érettségi követelmény?

Az érettségi nagyon sokat változott az elmúlt években. Ahhoz, hogy a diákok teljesíteni tudják az írásbeli követelményeit, a szövegértés, a műelemzés és az érvelés feladatait, nem arra van szükségük, hogy bemagolják az írók életrajzát. A szóbeli tételek összeállításánál is megvan az a szabadságom tanérként, hogy olyan írók – például Szabó Magda, Csáth Géza, Esterházy Péter – műveit illesszem be a tételsorba, akiket a diákok szeretnek. Nem kell annyira vágni azt a fát! Mindig az adja a kiindulási pontot, hogy a fiatalok mit szeretnének. Időnként viszont pont az ő részükről ütközök ellenállásba: sokan azt gondolják, hogy akkor tanulnak, ha diktál a tanár, ha az óra végén hat teleírt oldal van a füzetükben. Aztán ott vannak a szülők, akik közül sokan rosszalló tekintettel néznek rád, ha hetedik osztályban nem olvastatod el A kőszívű ember fiait. Mélyen gyökereznek a problémák, de sok lehetősége van egy tanárnak, ha színesíteni akarja az óráit, és szerintem a legtöbb irodalom tanár már kapcsolt. Önbecsapás lenne mindent a kerettantervre fogni.

Mit tartasz a diákszínjátszás lényegének?

Azt, hogy jól érezzük magunkat. Ennyi. Őrületes energiával és temérdek mondanivalóval rendelkeznek a középiskolások. A diákszínjátszó egyfajta fórumként tud működni, ahol a fiatalok lehetőséget kapnak iskolai keretek között arra, hogy egy demokratikusabb kommunikációban vegyenek részt valamiben, ami végre róluk szól. A tantermi színházi előadásoknak is ebben rejlik a jelentősége.

Milyen szempontok szerint választasz színházi előadást a diákjaidnak?

Elsősorban az esztétikai minőség és az érthetőség számít, fontos, hogy véletlenül se vigyem el őket olyan előadásra, ami elriaszthatja őket a színháztól. Mindig az a cél, hogy aki eljön velem színházba, az legközelebb is akarjon jönni. Nem az a legfontosabb, hogy megismerjék a drámairodalom legnagyobb alakjait, hanem, hogy elemi erővel hasson rájuk, amit látnak, hogy sírjanak, nevessenek és gondolkozzanak, vagyis történjen velük valami.

Szeptember 28-30. között kerül sor a Tantermi Színházi Szemlére. Zsűritagként részt vettél a pályázatok elbírálásában, hogyan történt az értékelés?

Gáspár Máté ajánlott egy szempontlistát, ami alapján az összes beérkező pályaművet értékeltük. Bár különböző irányokból, én például a célközönség oldaláról érkeztem a zsűribe, nagyon nagy egyezések voltak abban, hogy szerintünk mi az, ami mindenképpen támogatásra érdemes. Nekem fontos szempont volt, hogy az egyes projektekben a színházi emberek mellett közreműködjenek olyan szakemberek – drámapedagógusok vagy például pszichológusok – akik ismerik a befogadói oldalt is, láttak már gyerekeket. Az is sokat nyomott a latba, hogy mekkora figyelmet terveznek az alkotók az utánkövetésre fordítani – ha csupán elmegyünk vidékre, mutatunk valami fantasztikusat, az még önmagában lehet, hogy nem ad eleget, csak jól felkavarja az állóvizet, aztán magára hagyja a közönséget.

A pályázatok között voltak visszatérő témák?

A bullying és a családon belüli titok többször előfordult.

Zárásképp muszáj megkérdeznem: hogyan lett nálatok a Jurányi érettségi tétel?

Újabban a szóbeli tételek között egy úgy nevezett regionális kultúra tétel is van. Itt egy, a régiónkban alkotó szerzőt, vagy egy kulturális intézményt kell bemutatni. A Jurányiban egy jó sztorit láttam. Sokat jártam ide és teljesen el voltam ájulva, hogy mennyire jó ez a hely, ráadásul itt van egy igazi belevaló csaj, a Kulcsár Viki, aki példaértékű lehet a diákok számára, hiszen iszonyú fiatalon létrehozott valami egészen egyedülállót.

Antal Klaudia

Fotó: Gulyás Dóra