hu 1027 Budapest, Jurányi u. 1. juranyititkarsag@gmail.com juranyijegy@gmail.com +3670/777 2533

Hírek

Petrik Andrea

Most, hogy szabadúszó lettél, kíváncsi vagyok, hogy mi az, ami egy ügy, egy projekt mellé tud állítani?

Hét év társulati lét után éppen amiatt választottam a szabadúszást, hogy különböző terekben, különböző alkotókkal és különböző műfajokban dolgozhassak. Ez így is lett, jelenleg két, minden szempontból eltérő előadást próbálok párhuzamosan: a Szerelemes Shakespeare-t a Madáchban és a Bebújóst itt, a Jurányiban. Az viszont hozzátartozik az igazsághoz, hogy sajnos nem feltétlenül a színész maga választja meg a munkáját, vagy, hogy kivel szeretne együtt dolgozni. Szerencsés esetben azonban a munka személyes üggyé válik, ez történt például Pass Andi Napraforgó, illetve a mostani Bebújós rendezésénél.

bebujos_PR_domolky_daniel_PRINT_001

Mivel tudott Andi másodszor is megnyerni téged a darabjához?

Már a Napraforgóban kiderült, hogy nagyon jól megértjük egymást, hasonlóan gondolkodunk. Amit rettenetesen szeretek a közös munkánkban viszont az, hogy olyan, mintha Andi direkt ellenszereposztást csinálna nálam: általában nagyon erős, határozott karakterű, femme fatal típusú figurákat osztanak rám, amik csodálatos szerepek, de mindig vagy valamilyen erőt képviselnek, vagy hangsúlyos a nőiségük. Az utóbbi időben azonban egyre inkább elkezdett érdekelni magánemberként és színészként egyaránt a finomság, a költészet, a líra és annyira örülök, hogy Andi olyan szerepeket oszt rám, de nagyképűen továbbmegyek, ír rám, amikben ez mind megvan, illetve amiket soha senki nem játszatna el velem. Számomra ez hihetetlenül nagy kaland és kihívás, illetve egy csodálatos ajándék.

A Bebújós egyik összpróbája alapján azt látom, hogy nagy lépést tett előre Andi, rendezőként és drámaíróként egyaránt a Napraforgó után. Hogy látod belülről?

Ennek igazán örülök! Még csak két közös „gyerekünk” van Andival és az ember természetesen ugyanannyira szereti őket, ráadásul most épp a szülés kellős közepén vagyunk, ezért még nincs az egészre rálátásom. Az biztos, hogy színészileg ez most nekem sokkal nehezebb és összetettebb feladat, mint amilyen a Napraforgóban a Tanító néni megformálása volt.

Milyen rendező Andi?

Bonyolult és nehéz szerepek, amiket Andi általában kér tőlünk, pláne most a Bebújósnál, ahol komoly küzdelmet folytatunk a gyerekkarakterekkel, hogy ne gügyögjük túl, ne csupán illusztráció legyen a játékunk – rendezőként azonban Andi úgy fogja a kezed, hogy észre sem veszed, és magától élni kezd a figura! A próbák során mindig beavat minket a kételyeibe és aggodalmaiba, rettenetesen nyitott minden ötletre és véleményre, miközben kellőképpen határozott: színészként rendkívül inspiráló, ugyanakkor megnyugtató, hogy bármit kipróbálhatunk, a felmerülő ötletekből azonban Andi mindig okosan kiválasztja a megfelelőt és azt építjük tovább.

Kaptatok tőle konkrét szempontokat a gyerekkarakterek megformálásához?

Az elején, amikor kerestük a fogódzót ehhez az óvodás korosztályhoz jó pár napunk ráment a gügyörészésre, próbáltunk mozgásilag hozzányúlni: szépen lassan azonban rájöttünk, és végül Andi ki is mondta, hogy a szerepnek csak a lelke kell, hogy gyerek legyen, a többi jó esetben magától életre kel. Arról még nem is beszéltünk, hogy Andi milyen író, sok mindent elárul például az, hogy az improvizációink során valahogy mindig odajutottunk ki, amit Andi konkrétan megírt: nagy pontosan fogalmaz, így bátran támaszkodhatunk a szövegre és a helyzetekre, hogy azok önmagukban megteremtik a gyerekszerepeket.

Már a Napraforgóban is, a Bebújósban pedig még inkább nem válaszhatóak szét olyan könnyedén a gyerek-felnőtt szerepek.

A Bebújós egyik célja pont az, hogy rámutasson a felnőtt társadalom gyerekes viselkedésére, s velük szemben arra, hogy a gyerekek milyen kíméletlenül őszintén és felnőttesen tudnak kommunikálni. Persze, emellett még rengeteg más kérdésről és problémáról szól majd jó esetben a darab, például a kirekesztettségről és a megbélyegzésről.

Mindkét darab szereplőinek megvan a maga története. Szerinted mi a Napraforgó Tanító nénijének a személyes drámája?

A Tanító néni tűnik a legnormálisabb felnőttnek a Napraforgóban, látszólag neki minden adott ahhoz, hogy boldog és teljes életet éljen: szeretik a gyerekek, élvezi a munkáját, kedves és csinos nő, mégis azt érezzük, hogy valami nem stimmel nála. Talán hiányzik neki egy társ? Vagy szeretne saját gyereket? Ezeket a kérdéseket nyitva hagyja a darab.

Ahogy azt is, hogy Janka sorsa jobbra, vagy rosszabbra fordul-e, de a Bebújós története sem kerül teljes lezárásra.

Nem, és én ezt nagyon szeretem, mert a történetek – főleg a Bebújós – brutalitása ellenére mindig ott van a remény!

Antal Klaudia

Fotó: Dömölky Dániel