hu 1027 Budapest, Jurányi u. 1. juranyititkarsag@gmail.com juranyijegy@gmail.com +3670/777 2533

Hírek

Pass Andrea

A Napraforgó című darabod után, ami általános iskolásokkal foglalkozik, ezúttal a Bebújós című előadás egy óvodában játszódik. A Színház újságban megjelent cikkedben említed, hogy sokszor merítesz a valóságból. Ezekhez a drámákhoz milyen forrásokat használtál?

Amikor a Napraforgón dolgoztam, nagyon inspirált az akkor még kiskamasz unokahúgom, sokat mentem érte a suliba, láttam, miket játszanak az osztálytársaival, miről beszélgetnek, ezekből sok minden bekerült a darabba is. De ezt nem úgy kell elképzelni, hogy egyfolytában őket figyeltem. Amint sikerült elkapni valami lényegit abból, ahogy ők léteznek, már neki tudtam állni megírni a gyerekszerepeket. A Bebújós esetében ez sokkal nehezebben ment, az ovis zsargonra nagyon nehezen találtam rá. A barátaim rengeteg dialógot, idézetet küldtek a gyerekeiktől, sokat játszottam is velük, de az első ovis jelenetek borzasztóak lettek.  Aztán megfigyeltem, hogy ők öntörvényűen kommunikálnak, nem feltétlen arra felelnek, amit kérdezel, (mondjuk ezt felnőttek is csinálják), hanem kiragadják azt a szót vagy gondolatot, ami őket érdekli abból, amit elmondtál. Ha úgy tetszik, rafináltabban szövik a dialógusokat, mint a felnőttek. Igazából erre kellett ráéreznem, ami sokkal inkább egyfajta asszociatív gondolkodásmód.

stafeta_domolky_daniel_PRINT_017 grey

A Bebújósban is felnőtt színészek játsszák a gyerekszerepeket.

Íróként kihívás volt megírni ezeket a szerepeket, most, hogy már próbálunk, rendezőként is ugyanolyan nagy feladat hitelesen megrendezni a “gyerek jeleneteket”. A színészek viszont nagyon hamar rátaláltak ezekre a szerepekre, rengeteg ötlettel dúsítják a megírt anyagot, nekem most az a dolgom, hogy a dráma egészét tekintve jó irányba vezessem őket, és hogy megragadjuk a gyermeki létezésben azt a fajta ösztönösséget, amit mi felnőttek sok esetben elfojtunk, szabályozunk.

Amikor az interjú készül, már tart a próbafolyamat. Hogy álltok?

Jól haladunk, ami nem azt jelenti, hogy ne lennének nehézségek. Most például kiderült egy alapvető probléma, aminek azért örülök, mert még van időnk dolgozni rajta. Erre mindig számítani kell, de ha jól haladsz, akkor nagyobb az esély, hogy lesz időd változtatni.

Szerinted milyen hátránya lehet annak, hogy te rendezed a drámáidat?

Azt figyeltem meg, ha előre megírok egy darabot, az sokkal jobban korlátozza a fantáziámat, amikor rendezek. Viszont ha a próbák során születik  a darab, amire az utóbbi időszakban háromszor is sor került, sokkal inkább rendező aggyal találom ki a jeleneteket. Ha előre megírok egy történetet természetesen látom magam előtt a színpadon, ha nem is teljesen kidolgozottan, de már az is tele van rendezői ötlettel. A két munkafolyamat között talán az a különbség, hogy merészebb formai ötletek jutnak eszembe, ha a próbák során áll össze a darab. Ezek az előadások viszont íróilag nincsenek annyira kidolgozva. A Bebújósnál egyébként pont az az érdekes, hogy a központi írói ötlet egyben rendezői ötlet is.

Petrik Andreával, Formán Bálinttal, illetve Sztarenki Dórával vagy Hajduk Károllyal is többször dolgoztál már együtt. Ilyenkor tudatosan rájuk írtad a karaktereket, vagy csak úgy alakult?

Van, hogy konkrét színészre írok, de többször fordult elő, hogy végül nem az játszotta el a szerepet, akire eredetileg gondoltam. A Napraforgó után viszont valóban írtam szerepet Andinak és Bálintnak a Bebújósban, nagyon örülök, hogy el tudták vállalni. Sőt, Schruff Milán szerepei is úgy születtek, hogy tudtam, vele fogok dolgozni. Herczeg Adrienn és Réti Adrienn később kerültek a szereposztásba, de nagyon nagy szerencsém van, mert megint egy remek csapat állt össze, beleértve a stábot is, ami nagy ereje lehet ennek az előadásnak.

Bordás Katinka

A STAFÉTA-nyertes Bebújós című előadás április 14-től látható a Jurányi Színháztermében.