hu 1027 Budapest, Jurányi u. 1. juranyititkarsag@gmail.com juranyijegy@gmail.com +3670/777 2533

Hírek

Mészáros Szilárd

JURÁNYI LATTE – MÉSZÁROS SZILÁRD

A beszélgetésünk apropója, hogy rendszeresen és sokfelé jársz színházba. Mivel foglalkozol a mindennapokban?

Végzettségem szerint jogász vagyok, de nagyon szeretem a nyelveket is, és a jövőben tolmácsolással, fordítással is szeretnék foglalkozni.

A színházon kívül mivel töltöd szívesen a szabadidődet?

Kulturális mindenevő vagyok – igyekszem folyamatosan képben lenni.

Fel tudod idézni, hogy mi volt az első meghatározó színházi élményed?

Az Augusztus Oklahomában a Vígszínházban: visszatekintve engem is meglep, hogy éppen ez, hiszen azóta annyi másféle élmény ért, és közben persze az ízlésem is változott. De az biztos, hogy csak húszévente írnak ilyen jó darabot, és ritka az olyan előadás, amiben szinte minden klappol. Mindenesetre ez volt az az előadás, ami után elkezdtem gyakrabban járni színházba, mint az átlag. Fontosnak tartom, hogy legyen egy markáns kőszínházas nézői profilom, rendszeresen járok a Katonába, az Örkénybe, a Radnótiba és a Vígbe, miközben próbálok sok független színházi produkciót is megnézni.

MSZ_Gulyás Dóra

Mi alapján választasz előadást?

Ebből a szempontból konzervatív vagyok, mert nekem számít az, hogy kik csinálják, hogy ki a rendező, a színész, vagy épp a drámaíró. Van, amikor kifejezetten egy közösség, egy színészosztály – lásd AlkalMáté Trupp – vagy egy alkotóműhely, például egykor a Szputnyik, vagy most a Dollár Papa Gyermekei miatt nézek meg egy előadást. De van, amikor kifejezetten a téma vonz be a színházba, például a PanoDráma sajóbábonyi bűnesetekről szóló Az igazság szolgái című dokumentumszínházi előadása jogászként is érdekelt.

Többször találkoztam veled az Ódryn is.

Elkezdett érdekelni, hogy mi van ma a huszonéves fiatalokkal, milyen lehetőségeket kapnak, mennyire tudnak boldogulni, illetve hogy mit gondolnak a világról. Ahány színészhallgató, annyi egyéniség, és olyan szép dolog látni, hogy kiben mi motoszkál, mi az erőssége, és az hogyan tud kibontakozni.

Olvasol színházi kritikát?

Előadás előtt semmiképp sem, mert nem szeretném, ha befolyásolna. Utólag is csak akkor, ha a darab annyira megragadott, hogy szeretném tudni, mások mit gondolnak róla, vagy ha nem tudom megvitatni mással a látottakat, mert épp egyedül mentem színházba. De a kritikánál jobban szeretem a közönségtalálkozó műfaját, nemrég voltam például itt, a Jurányiban, a Leszámolás velem című monodrámán, ami után az alkotók rendszeresen ottmaradnak a nézőkkel beszélgetni, ami szerintem különösen fontos egy olyan alkotás esetében, aminek a célja az érzékenyítés.

Mikor jártál először a Jurányiban?

2013-ban, nem sokkal az után, hogy megnyílt: akkoriban zártak be sorra az olyan helyek, mint a Sirály, itt pedig nyílt egy új hely, amiről lehetett tudni, hogy egykor iskolaépületként funkcionált – persze, hogy egyből idevonzott ez a mondhatni kulturális célú házfoglalás! Van a Jurányinak egyfajta bája, mondhatni alternatív romantikája, kicsit olyan, mintha városszéli dolog lenne, miközben itt van a Vízivárosban. A műfaji egyedülállósága és hangulata mellett a csapatok – TÁP Színház, Gólem Színház, Szputnyik – miatt is érdekelt a ház.

Mivel lehetne még szerinted a Jurányi profilját bővíteni?

Szerintem jó lenne, ha a ház újra betöltene valamiféle oktatási szerepet: nem felnőttképzésekre, hanem sokkal inkább önképzőkörökre, workshopokra gondolok, vagyis olyasfajta tematikus vagy szakterülethez kapcsolódó képzésekre, melyek – amennyire csak lehet  informális kereteken belül zajlanak. A színházi repertoárt illetően pedig nagyon örülnék, ha több fizikai színházat lehetne itt látni.

Milyen előadást ajánlanál az idei budapesti színházi évadból?

A Jurányiban a már említett Leszámolás velem című monodrámát, amivel tartalmilag ugyan voltak problémáim, de színészileg igazi remeklés! Kevésbé van a fókuszban, de nekem az utóbbi hónapok legjobb élménye volt a Pinceszínházban futó A Gézagyerek, illetve ajánlom még az Ódryn a Kitagadottakat, a Kamrában pedig A tökéletes boldogság világát. Az évad végén leveszik műsorról az Istenítéletet a Vígben és a Haramiákat a Pestiben – aki még nem látta ezeket, feltétlenül pótolja!

Antal Klaudia

Fotó: Gulyás Dóra