Máthé Zsolt

A 2009-ben rendezett dalested címe, a Baróthy Angyalai, ma már az előadásaid létrehozóinak megjelöléseként szolgál. Honnan jött ez a név?

A 2009-es Krízis-dalestet még az osztálytársaimmal, az AlkalMáté Trupp rendhagyó előadásaként rendeztem meg, aztán szerettem volna ezt a dalestes dolgot folytatni és ehhez kellett találni egy nevet. Baróti Lajos a magyar labdarugó-válogatott szövetségi kapitánya volt az ötvenes években és az egyik haverom nagybátyja a baró helyett mindig azt mondta: „ez Baróti Lajos”. Más társaságokban később engem kezdtek el így hívni, mert én voltam az a srác, aki mindenre azt mondta, hogy ez Baróti Lajos. Vannak, akik mai napig Baróthynak hívnak, tulajdonképpen a becenevemmé vált. A Charlie Angyalai film után pedig megszületett a Baróthy Angyalai, ami remélem, ma már érvényes név tud lenni.

Máthé Zsolt

Mindenegyes rendezésedben kulcsszerepet játszik a zene.

A zene rendkívül sokféle kísérletezésre ad lehetőséget. Mikor a Zeneakadémián tanítottam volt egy olyan ötletem, hogy írjunk át egy szappanoperát operává. A kísérlet lényege az volt, hogy a lehető legtermészetesebben viselkedjenek az előadók és ne az operai színjátszás széles gesztusait, hanem átlagembereket lássak viszont a színpadon. Ráadásul az operaéneklésben a szöveg csak másodlagos, nem muszáj értened – elég, ha elolvasod az ismertetőszöveget – nekem azonban arra van igényem, hogy értsem, miről beszélnek. Áriázzon úgy az előadó, mintha a Jóbarátok kanapéján ülne és nyomná a poénokat egymásután. Ebből a kísérletből végül született is egy előadás a HOPParttal.

November 6-án kerül bemutatásra a Láthatóságiak – Kis szenitvánéji zene című Shakespeare feldolgozásod. Kik ezek a Láthatóságiak?

Ők a Mesteremberek, akik mint a kukások, vagy a helyszínbiztosítók láthatósági mellényt viselnek. Amatőr kifliben szorosan egymás mellett állva elkezdenek próbálni valamit, de teljesen kétséges, hogy egyáltalán van-e értelme.

Kik a Láthatóságiak Baróthy Angyalai?

Murányi Márta és Szathmáry Judit operaénekesek, Rétfalvi Tamás és Tasnádi Bence pedig fiatal pályakezdők. Mindannyian kaptak már nagyobb feladatot a színházukban, ahol játszanak, most azonban arra kapnak lehetőséget, hogy még sokoldalúbban megmutathassák magukat: Márti és Judit színészként, Bence és Tomi pedig zeneileg, hiszen itt hat szólamban kell Gerswhint énekelni, ami komoly feladat. Czupi Dániel bábszínész, aki ennek az egész formának, hogy díszlet- és jelmez híján, szinte a semmiből, egyszerű kellékekkel kell kifejezni, a mestere. Korábban már dolgoztam együtt Danival, s akkor kiderült, hogy zenei képzettsége is alkalmassá teszi, hogy egy ilyenfajta előadásban részt vegyen. Aztán Szabó József zenét tanít, énekel és igazi műkedvelő színész, aki nem arra tette fel az életét, hogy kőszínházakban játsszon, hanem eljár workshoppokra és attól sem retten vissza, hogy létrehozzon magának egy egyszemélyes estet. Végül pedig, aki az egésznek az origója Kákonyi Árpád zeneszerző, aki amellett, hogy rengeteg zenei stílushoz ért, a színpadi szereplést sem utasítja vissza. Nagyon jó karakter. Nálunk, ő Puck, a zenei vezető, aki alá az összes szólam és hangszer tartozik. A Láthatóságiakban a zene a varázslat, az erdő pedig, amiben ez a zene történik.

Antal Klaudia