JURÁNYI LATTE-BÁNKI GERGELY

Bánki Gergely szerint a színházban nem lehet eléggé abszurd dolgot kitalálni, főleg egy politikusokról szóló előadásban, mert a valóság mindent felülír. A politikusok lelki világa – Miközben rajtuk röhögünk, ők rajtunk röhögnek és a Királyhegyi Pál életét bemutató Első kétszáz évem című előadások színész-rendezőjével beszélgettünk.

Honnan jött egy politikusokról szóló előadás ötlete?
Nem tudom, engem csak felkértek. De rögtön igent mondtam. Rendezőként azért akartam részt venni a produkcióban, mert mindig is érdekelt a közélet, igyekszem minél inkább képben lenni az eseményekkel; színészként pedig azt érzem, hogy hálás szerep politikust játszani.

Milyen nehézségekkel szembesültetek a próbafolyamat alatt?
Eleve szkeccskabarét írni nem könnyű dolog, bár elsőre talán annak tűnhet. Az a lényeg, hogy a jeleneteknek gyorsan és könnyen értelmezhető helyzeteket kell felmutatniuk, amire aztán sorjáznak a poénok. Ez így elmondva nagyon egyszerűen hangzik, de jól megvalósítani komoly feladat. Márpedig nem árt, ha úgy húsz-harminc másodpercenként van nevetés a nézőtéren. A mi előadásunk esetében nagyon nehéz elkerülni a sztereotip megközelítéseket, mert olyan tolakodóan jelen van a mindennapjainkban a politika, ráadásul borzasztóan leegyszerűsíti önmagát. Egy ideje annyira jól megragadható a visszássága és az aljassága ennek a rendszernek, ami nálunk működik, hogy nehéz olyat csinálni, ami nem erről az egyszerűségről szól. A próbafolyamat alatt azt vettük észre, hogy minden jelenet arról szól, hogy a politikusok érzéketlenek, lopnak, hazudnak. A legtöbb jelenet ezt ábrázolta különböző módokon. Ebből a leegyszerűsítésből volt nehéz kikeveredni.

Mennyire sikerült elválasztani, hogy egyszerre színésze és rendezője is vagy a darabnak?
Izgalmas kirándulás a rendezés. Az 1 link volt az első rendezésem, ami nagyon tanulságos volt. Sok mindent tudtam hasznosítani A politikusok lelki világa próbáin abból, amit ott rendezőként megtanultam.
Úgy alakult, hogy az előadásban viszonylag kevés jelenetben játszom. Én alapvetően színész vagyok, szóval ha színpadra lépek, akkor a külső szem megszűnik és arra koncentrálok, amit csinálok. Persze azt is meg lehet tanulni, hogy hiába vagy benne a szituációban, kívülről is ráláss.

Hogyan értékeled a bemutatót?
Annak ellenére, hogy az írott anyag nehezen állt össze, a három színész (Hay Anna, Egger Géza, Szabó Zoltán) és a fény-és hangtechnikusok elképesztő koncentráltan és fegyelmezetten csinálták végig a bemutatót. Az út, amire ráléptünk, jó irány, és ha feldúsul az előadás, cizelláltabbá válik, akkor egy tartalmas szórakoztatást nyújthat.
Én olyan színházban szocializálódtam, ahol az előadások folyamatosan változnak, fejleszthetőek. Bennünk is élnek: ha egy éve játszottunk utoljára egy előadást, akkor már csak gondolatban is máshol tartunk, és azt bele lehet fogalmazni a darabba, újra lehet fogalmazni az egészet. Nem úgy fogom fel a színházat, hogy a produkciónak a bemutatóra csillogni-villogni kell, és aztán szép lassan erodálódhat.

A legújabb rendezésed, az Első kétszáz évem, ami egy monodráma, Királyhegyi Pál humorista életével foglalkozik. Miért lehet érdekes az ő története?
Mert egy józan észnek fityiszt mutató emberke bolyongása, sodródása, kalandozása földrészeken, házasságokon, szegénységen, gazdagságon keresztül eleve érdekes. Mert a huszadik századi történelem őrületének találkozása ennek az embernek az ösztönös szabadságával és szellemességével még érdekesebb. Mert mélyen átélhetők benne az emberi élet alapvető dilemmái: hogyan kell élni, hogyan lehet élni, hogyan érdemes élni. Mert iróniájával és meglepő humorával minden kategóriát, normát és ideológiát megbolygat, miközben életszeretetével és élni akarásával minden helyzetet átvészel.

A következő Első kétszáz évem c. előadás május 13-án, A politikusok lelki világa pedig április 22-én látható újra a Jurányi Házban.
Bordás Katinka
Fotó: Burszán Sándor