hu 1027 Budapest, Jurányi u. 1. juranyititkarsag@gmail.com juranyijegy@gmail.com +3670/777 2533

Hírek

Jankovics Péter / Jurányi Latte

Zenéről, kamaszkorról, garázsbanda-létről és a bonsai-on egészen az égig felkapaszkodó fiúról beszélgettünk Jankovics Péterrel, akit a Jurányiban a Fear the Szaknévsor és a Garázsbanda produkciókban láthat a közönség.

Hogy kerültél a Garázsbanda című produkcióba?

Vinnai Andrással és Szabó Zoltánnal már régóta ismerjük egymást a Szputnyikból. Már az is régen kiderült, hogy mind a hárman zenélünk valamilyen szinten. Autodidakta módon kezdtünk el hangszeren játszani. Egyébként is tartjuk a kapcsolatot, sokat ötletelgetünk együtt, és ha már ennyire szeretjük a zenét, kitaláltuk, hogy alapítunk egy zenekart. De mivel színházi emberek vagyunk, tovább fűztük a gondolatot, hogy csináljunk egy előadást, ami zenészekről szól, pontosabban kamaszokról, és a zenekar alapítás mindenféle nehézségéről. Ez egy közös ötlet, amit aztán együtt alakítgattunk. Andris a darab írója, a zenéket és a szövegeket pedig a Bonsai Boy zenekar szerezte és írta, akik mi vagyunk.

Mit lehet tudni a Bonsai Boy zenekarról?

A Garázsbandával egy időben született meg az ötlet, hogy legyen egy zenekarunk: önálló élete még nincs, eddig kifejezetten arra készültünk, hogy a darabnak legyenek zenéi. A későbbiekben majd meglátjuk. Egyelőre az a lényeg, hogy túl legyünk néhány előadáson, bejárassuk a dalokat, hogy legyen benne biztonságunk. Ha van rá igény, és úgy tűnik, hogy tetszenek ezek a számok az embereknek, akkor esetleg még koncertezhetünk is.

Hogy jött a zenekar és az előadás neve?

A Bonsai Boy név úgy jött, hogy írtam egy elektronikus zenei alapot, aminek egy verziójára Andris elkezdett ráénekelni. Azt, hogy nála, hogy született meg a szöveg, nem tudom, de arról szól, hogy egy fiú a születésnapjára kap egy bonsait, és elkezdi megmászni, ehhez biztatást kap, hogy ne féljen az égig felkapaszkodni. Teljes képzavar, úgyhogy nagyon megtetszett. Mikor kerestük az előadás címét, még úgy gondoltuk, az előadás és a zenekar egy néven fog futni, de aztán úgy döntöttünk, a zenekarnak mégse legyen egy előadáscím a neve, és fordítva. A darabnak próbáltunk olyan címet találni, ami alapján a néző be tudja lőni, miről is van szó. A Garázsbandá-ban szerintünk sok minden benne van: egyrészt kiderül, hogy zenekarról van szó, másrészt sejthető, kik a főszereplők, hiszen tudjuk, a garázsban zenélés nagyjából melyik korszaka a zenésznek.

Nyilatkoztad, hogy gimnáziumban több zenekarod is volt. Mit jelentett az akkor neked?

Nyilván fontos tényező egy kamaszzenekar alapításánál az, hogy csajokat szerezzenek a fiúk. Illetve szerintem valamiféle felgyülemlett feszültséget is kiadnak magukból. Az, hogy valaki énekel, gitározik, szöveget ír, megfogalmazza, kiírja magából a problémáit, erre a korra nagyon jellemző. Bennem egész gyerekkoromban hatalmas szabadságvágy dúlt. Nem szerettem a bezártságot és a kötelezettségeket. Mivel volt zenei affinitásunk, páran abba az irányba mentünk, hogy az indulatainkat ebben a műfajban vezettük le. Ott a garázsban meg is lehetett ezt tenni. 

A Szputnyik utáni időre mennyire tekintesz új korszakként? Színészileg milyen lehetőségeid voltak 2015 után?

Mindenképpen új korszak, mert az a 7 év nagyon meghatározó az életünkben. Nehéz volt elképzelni a Szputnyik nélkül. Mindannyiunknak fontos állomás, és nem gondoltuk, hogy 7 évvel ez le van tudva, sőt, egyre jobban fejlődött a csapat, úgyhogy szomorú véget ért. Azon a napon, amikor hivatalosan is megszűnt a Szputnyik, elkezdtem próbálni az Örkény Színházban. Ez a szerencse azóta is kísér, szinte egyik produkcióból a másikba esem. Többnyire független előadásokban játszom, szóval ez megmaradt a Szputnyikból, és van egy-két kőszínházi felkérés is, amikből tudok választani.

A Szputnyik után éles váltás a Dumaszínház. Hogy kerültél kapcsolatba velük? Mit gondolsz a szórakoztató műfajokról?

Vinnai Andrison keresztül. Írt és rendezett egy darabot a szolgáltatásokról Fear the Szaknévsor címen, ebbe hívott játszani. Úgy tűnik, tetszünk egymásnak a Dumaszínházzal, mert két előadásban is benne vagyok, és szívesen veszek részt a DEKK felolvasóestjein. Hallottam, hogy talán társulata is lesz. Kíváncsi vagyok, hogy alakul a sorsa.

Mint színész, természetesen nem lennék teljes mértékben kielégítve, ha csak ilyen jellegű előadásokban játszanék, de nagyon szeretem mind a Fear the Szaknévsor, mind a Garázsbanda műfaját, és közel érzem magam ehhez a stílushoz. Örülnék, ha ez a folyamat nem szakadna meg és továbbra is együttműködnénk.

Bordás Katinka

A Garázsbanda legközelebb november 16-án látható a Jurányi Házban.

Portréfotó: Nagy Gergő
Előadásfotó: Burszán Sándor