„A nézőkkel közösen kell feldolgozni egy-egy problémát” – Interjú Horváth Kristóffal

A Tudás6alom csoport vezetőjével, Horváth Kristóffal beszélgettünk az Örömsorvasztó c. előadásukról és a tantermi előadások hatásmechanizmusáról.

Hogyan született meg az Örömsorvasztó c. előadásotok?

Már régóta járnak hozzánk impro- és fórumszínházi trénerek, akikkel közösen olyan témákkal foglalkozunk, amik érintik a hátrányos helyzetű gyerekeket. Ezek közül az egyik például a narkózás. Mi magunk is gyakran látunk gyerekeket biofüvezni. Miközben foglalkozásokat tartunk nekik, különböző módszerek segítségével próbáljuk bevonni őket az alkotói folyamatokba, hogy ők is részt vegyenek ezekben. velünk együtt, és ne csak külső szemlélőként nézzék azokat. Úgy csinálunk színházat, hogy mi is kiélhetjük magunkat színészként, és őket is bevonjuk ezekbe a történésekbe.

Mivel foglalkozik a Tudás6alom csoport? Hányan alkotjátok a csapatot?

Nagyjából hét-nyolc olyan tanítványom van, akik már szintén tanítanak, és sok tucat gyerekkel vagyunk állandó kapcsolatban, de már több ezer gyereknek tartottunk foglalkozásokat. Annak idején meghirdettünk egy slam versenyt hátrányos helyzetű gyerekeknek, és néhány tanítványommal, pajtásommal készítettünk ennek kapcsán néhány videóklipet. Volt köztük költő, rapper, színész, beatboxos, de mindegyiküket érdekelte a színház és a tanítás. Belőlük alakult meg a Tudás6alom csoport. Azóta persze változott a csapat összetétele, és a tanítványaim is felnőttek, akik mostanra már maguk is tanítanak. Bárki meghívhatja a csapatunkat, akinek kedve van hozzá, és részt vehet a foglalkozásainkon, kipróbálhatja a különböző művészeti ágakat és megtanulhatja azt is, hogyan kell emberekkel bánni.

Az Örömsorvasztóról azt írjátok, az előadás célja nem az elrettentés, hanem a tudatosság növelése. Hogyan lehet egy ilyen előadással a tudatosságot növelni?

Azokra a dolgokra hívjuk fel a figyelmet, amiket nem veszel észre, amikor te magad csinálod, viszont az előadásnak köszönhetően, a színházi módszerek által felerősítve egyszer csak ott vannak előtted, neked pedig felismerésed támad, hogy bizony ezt meg ezt te is pont így csinálod. Ha ráerősítünk bizonyos összefüggésekre, te is alaposabban megvizsgálod ezeket a dolgokat. Rengeteg mindenkinek van felelőssége ezekben a kérdésekben. Fontos, hogy megjelenjen a támogatói közeg, mert az előadás nem csak azoknak szól, akik esetleg éppen narkóznak, hanem azoknak is, akik a szerhasználók környezetében élnek. Ha látom azt, hogy egy jelenetben valaki hogyan szorítja sarokba az anyagozót, és nem tud segítséget nyújtani neki, akkor hasonló helyzetben felmerülhet a nézőben, hogy neki is másképpen kellene kommunikálnia. Rengeteg családban történik meg az, hogy elhallgatják a… Ez egy befejezetlen mondat, ami azt jelenti, hogy tudjuk, hogy a gyerek ezt vagy azt csinál, de nem lehet vele mit kezdeni, ezért könnyen elsiklunk fölötte, pedig ezeket a pillanatokat meg lehetne ragadni. Ezekkel nem tudnak mit kezdeni az emberek, pedig lehetne valami fogódzót találni hozzájuk, ha nem kezelnénk akkora szégyenként vagy tragédiaként ezt a témát.

A tavaly őszi Tantermi Színházi Szemle óta hova jutottatok el az Örömsorvasztóval?

A szemle előtt csak teszt előadásokat tartottunk néhány iskolában, illetve a saját ismerőseinknek a METÁban, de azóta már nyolc előadást játszottunk vidéken. Voltunk Pécsen, Szendrőn, Szikszón, Siklóson, Miskolcon és négy további helyre visszük el az előadást, február 2-án pedig újra a Jurányiban játsszuk.

Hogyan fogadta a diákközönség az előadást?

Teljesen másképp reagálnak, mint a felnőttek. Jó élmény volt látni, hogy mi mozgatja meg a felnőtteket, de őket inkább szülőként sokkolta az Örömsorvasztó, a gyerekeknek pedig egészen más dolgok a hangsúlyosak. Ők elsiklanak azok fölött a dolgok fölött, amik felett a szülők biztosan nem. Szinte minden alkalommal megtörtént az a csoda, amikor egy csapat gátlásos tini közül kiállt egy valaki, és belépett a jelenetbe, hogy részt vegyen benne. Az Örömsorvasztó témájához rengeteg sztereotípia és félreértés kapcsolódik, amik az előadásaink során rendre elő is kerülnek. Például volt egy srác, aki azt hajtogatta, hogy a történet szereplője a drog helyett inkább igyon pálinkát. Persze ez egy teljesen elfogadott hozzáállás, mi szerint az alkoholfogyasztással nincsen semmi baj, de ilyenkor fel kell hívni a gyerekek figyelmét arra, hogy nézzenek utána annak, mennyire nehéz az alkoholról lejönni és a rendszeres ivás milyen változásokat okoz a szervezetükben. Fontos, hogy ne mentsük fel az alkoholt sem. Érdekes volt látni azt, hogy egy falusi iskolában mennyire más reakciókat váltott ki az előadás, mint egy városi iskolában, másképpen értették a darabot Miskolcon, mint Szikszón.

A Tudás6alom csoport korábban is készített tantermi jellegű előadásokat?

Külön-külön mindenkinek voltak hasonló tapasztalatai. Én például csináltam már tantermi előadást és fórumszínházat is. A csoporttagok közül Franci (Farkas Franciska – a szerk.) frissen végzett drámapedagógus, neki is komoly színházi gyakorlata van. Így együtt, ezzel a csapattal még színházi előadást se csináltunk korábban, inkább a saját szövegeinkből és versekből állítunk össze műsorokat, zenével és slam szövegekkel.

Az előadás szereplői hogyan találkoztak egymással?

Az volt a kiindulási pont, hogy öten leszünk benne, mert ennyien férünk be egy autóba, és így utaztatható gazdaságosan a produkció. Mivel az alapcsapatból hat tanítványom maradt meg, ezért úgy terveztük, lekettőzünk szereplőket, de végül csak négyen maradtak. Dávid Fecó, aki a Kék Pont Alapítvány munkatársa, és az előadás drogprevenciós szakértője, vett egy Fiat Multiplat, ami éppen hatszemélyes, így még egy ember befért a csapatba, Fecóról pedig menetközben kiderült a próbákon, hogy iszonyatosan érzi ezt az egészet, és nekünk is kell egy ilyen karakter az előadásba, ráadásul van egy hatszemélyes autója is. A többiekkel évek óta dolgozunk együtt, mindenki komoly színházi tapasztalattal bír, slammelnek és rappelnek is.
Ezek szerint az improvizációs technikák mindenki számára ismerősek voltak?

A Grund Színházas Palkovics Nóra volt az impro trénerünk, aki nagyon sokat segített nekünk a próbafolyamat során. Évek óta dolgozunk együtt, remek szakmai kapcsolat van köztünk. Bár különböző szinten vagyunk, de mindenkinek van már elegendő tapasztalata. Van a csapatban van, aki felszolgál, más mosogat vagy takarít, míg megint más építkezésen dolgozik, de közben mindannyian előadásokban szerepelnek vagy éppen filmekben játszanak.

Készül majd újabb tantermi előadásotok is?

Rengeteget tanultunk belőle, nagyon jó, de egyben baromi kimerítő munka volt. Régóta szerettem volna rendezni, és nagy szerencsém volt, hogy ilyen fantasztikus tehetségkészlettel megáldott emberekkel csinálhattuk meg ezt az előadást. Egyelőre nem kezdenék bele egy újabba, mivel még az Örömsorvasztónak is tart az utóélete. Ez egy izgalmas formátum, amit jól szolgálta a választott témát is, a drogfogyasztás kérdését. A koncepciónk vagy ars poeticánk az, hogy az emberekkel együtt kell dolgozni, és velük közösen kell feldolgozni egy-egy problémát úgy, hogy közben jól is érezzük magunkat. Persze később biztosan csinálunk még ilyen előadásokat.

Egy tantermi előadás jobban megragadja a fiatalok figyelmét?

A hagyományos színházi előadások kötöttebb formájúak, nincs meg bennük az a fajta kapcsolat a közönséggel, amikor ugyanazon a rezgésszámon vannak a színészek és a nézők, bár nyilván ott is ez a cél, de a tantermi előadások esetében ez könnyebben megy, talán éppen azért, mert közösen veszünk részt a folyamatokban. Ebben a közegben sokkal egyszerűbb egy adott problémával dolgozni, amikor már megteremtettük a jó hangulatot, amiben felszabadultan lehet játszani, nevetni, ahol nincsenek se jó, se rossz válaszok, és bátran foglalkozhatunk a konkrét témával.

Dorogman Hédi

Fotó: Gulyás Dóra