hu 1027 Budapest, Jurányi u. 1. juranyititkarsag@gmail.com juranyijegy@gmail.com +3670/777 2533

Hírek

Interjú Bagdi Katalin óvodapedagógussal a Bebújós kapcsán

Bagdi Katalin harmincöt éve dolgozik óvodapedagógusként, számos konfliktuskezelési továbbképzésen vett részt. Intézményvezető helyettes egy budapesti óvodában, ahol a különböző nevelési problémák megoldására a szülőknek indított csoportokat. A Jurányi Házban látható, óvodásokról szóló Bebújós c. előadás kapcsán beszélgettünk vele azokról a kihívásokról, melyekkel a napi munkája során találkozik egy óvónő. 

A Jurányi Házban látható Bebújós c. előadás főszereplői óvodások. Óvodapedagógusként milyen tapasztalataid vannak ezzel a korosztállyal?

Harmincöt éve vagyok a pályán, így bőven van már tapasztalatom. A gyerekekkel könnyű, a szülőkkel azonban egyre nehezebb. A Bebújós elég jó lenyomatot ad a középosztálybeli, értelmiségi szülők nevelési problémáiról, az agyonhajszoltságukról, a megfelelési kényszereikről. Az, hogy a gyerekekkel kapcsolatban mi lenne igazán fontos, az sokszor sajnos elsikkad.

Ez annak a következménye, hogy a szülőknek egyre kevesebb idejük van a gyerekeikre?

Kevesebb idejük is van, de ami idejük van, azt sem feltétlenül a gyerekekkel akarják tölteni. Sok esetben azért nem akarnak a gyerekekkel lenni, mert nem bírnak velük – értem ezt akár már a 3-4 éves korosztályra is. Sok esetben az egészen kicsi gyerekek is a szüleik fejére nőnek, a szülő nem tud mihez kezdeni velük. Ez egészen odáig vezethet, hogy a szülő nem akar a gyerekével lenni. Persze a legtöbb szülő ezt nem mondja ki hangosan, talán még magának sem vallja be, de van, aki már eljutott idáig. Nyilván vannak kedves, gyerekcentrikus, egymással is törődő családok, de a Bebújós története nem ilyen famíliákról mesél.

Bagdi_Kati

Mi változott? A szülők, a gyerekek?

Megváltozott a fontossági sorrend. Sok kollégám is problémának látja, hogy kitolódik a gyerekvállalás ideje a családok életében, a középosztálybeli pároknak van egy megteremtett egzisztenciájuk, egy megszokott, kényelmes életük, mozival, színházzal, barátokkal, sportolással, különböző hobbikkal, és amikor megszületik a gyerek, nem akarják feladni miatta a korábbi életüket. A karrierről, a munkáról pedig még nem is beszéltünk. Ott tartunk, hogy már egy óvodai karácsonyi ünnepségre se nagyon akarnak eljönni a szülők. Persze, értem én, hogy sokan megfeszített tempóban dolgoznak, de a gyerekük most gyerek. Komoly gond van a logopédusok, a tanító nénik szerint az írás-olvasás készséggel is, mert a szülő beszéd közben nem néz a gyerekére, így a gyerek nem látja a szájmozgást, mert a felnőtt a telefonját, tabletjét nyomkodja, és csak arra fókuszál. A magatartászavarok egyre súlyosabb problémát jelentenek, és egyre sűrűbben találkozunk velük.

Találkoztál hasonló esettel, mint amit a Bebújós is körüljár?

A darabban látható eset az egyik csoportomban történt meg, bő 15 évvel ezelőtt. Azért is merek erről beszélni, mert már régen volt, ráadásul nem is egészen ebben a formában, ahogyan az előadásban látható, mert Pass Andrea teljesen átírta. Az egyik kisgyerek elmesélte a többinek az oviban, miket látott otthon, mit csinál egymással anya és apa este meg reggel. Én nem tudtam a dologról, de másnap jöttek hozzám a szülők, akik számon kérték rajtam, hogy a gyerekeiket nem így és nem ebben az életkorban szerették volna felvilágosítani. Ezután behívtam az érintett anyukát, és kezdetét vette egy nagyon kellemetlen beszélgetés. Elmondtam neki a részleteket, ami után beismerte, valóban őket láthatta a saját kisgyerekük félreérthetetlen helyzetben. Szerencsére később sem a gyerekek, sem a szülők részéről nem volt ebből probléma, úgy hiszem, mindannyian jól kezeltük a szituációt, de mégis megtörtént a dolog. Biztos, hogy sok olyan eset van, ami nem kerül felszínre. A gyermekjóléti szolgálat szakembereivel folytatott beszélgetésekből kiderült, hogy az elmúlt néhány évben megnégyszereződött a gyermekbántalmazási ügyek száma, melyeknek egy része az értelmiségi családokban történik meg. Többek között azért is jó a Bebújós c. előadás, mert felhívja a figyelmet ezekre a problémákra. Jó lenne, ha minél több pedagógus és szülő látná ezt a darabot. Egy kisgyerek nincs tisztában azzal, hogy a bántalmazás, az erőszak nem természetes. Ha ebben szocializálódik, akkor normálisnak tartja azt, hogy apa üti anyát, anya visszaordít, őt is ütik a szülők, aztán csak ül a sarokban, és várja, hogy vége legyen a verekedésnek.

Bebujos_ea_domolky_daniel_WEB_049

Előfordul, hogy a gyerekek a különböző szexuális játékok közben átlépik azt a határt, ami a társadalmi normáink szerint még elfogadható?

A 6-7 éves korosztályra már inkább jellemző, hogy komolyabban érdeklődnek egymás iránt ezen a téren is, de ez teljesen természetes, hiszen ez hozzátartozik a pszichológiai fejlődésükhöz. Mivel az óvodában a gyerekek kontrollált helyzetben vannak, mindig van körülöttük felnőtt, így ezeket a játékokat csak addig engedi az ember, amíg azok természetesek.

Óvónőként milyen tanácsokkal segítetted a Bebújós íróját, rendezőjét, Pass Andreát?

Szakmai tanácsra egyáltalán nem volt szüksége. Egy talpraesett, nyitott, széles látókörű rendezőt ismertem meg a személyében. Amikor találkoztunk, addigra nagyjából már tudta, mit is akar színpadra állítani. Leginkább történeteket meséltem neki, mindenfélét, ami eszembe jutott az óvodával kapcsolatban.

Mit szóltál a végeredményhez?

Már az első összpróbán ott voltam, és teljesen le voltam nyűgözve a látottaktól. Fantasztikus, ahogyan az apát és a gyerekét, az anyát és a gyerekét ugyanaz a színész kelti életre. Réti Adrienn egészen lenyűgöző az óvó néni szerepében. Ez után a próba után sokat beszélgettünk a karakteréről, arról, hogy milyen is a valóságban egy óvónő. Később aztán szinte valamennyi kollégám eljött a Jurányiba, hogy megnézzék az előadást.

Nekik hogy tetszett a darab?

Egészen elképesztő, ahogyan a szülők belemásznak az óvónő magánéletébe, és még azért is piszkálják őt, mert nincs saját gyereke. Teljes mértékben a valóságra reflektál a Bebújós. Néhány kolléganőmmel közösen láttuk a Napraforgót is, ami szintén Pass Andrea darabja. Az előadás utána megbeszéltük egymás között, hogy melyik karakter melyik csoportunkba járó gyerek szülője volt. Ennyire megvannak ezek a figurák, típusok a való életben is.

Bebujos_3_foto_ Domolky_Daniel

A gyerekfigurákat is teljesen hitelesnek találtad az előadásban?

Abszolút. A gyerekek azt hozzák magukkal, amit otthon apától, anyától látnak, ugyanakkor nincs kétségem afelől, hogy engem is hazavisznek magukkal. Mindig elmondom a szülői értekezleteken, hogy tudom, sokszor én is ott vagyok a gyerekszobákban. Amennyire beszél rólunk otthon a kisgyerek, annyira beszél az oviban a szüleiről, a közvetlen környezetéről, ráadásul ezt spontán módon teszi, nem kell faggatni egyiküket sem. A Bebújós központi témája, aminek a gyerek csupán szemtanúja, a hatályos gyermekvédelmi törvény alapján gyermekbántalmazásnak minősül. Erről beszélgettünk is Réti Andrienn-nel, aki az óvónőt alakítja az előadásban, hogy ha a valóságban történne meg az, ami a darabban, akkor azonnal értesítenie kellene a gyermekvédelmi hatóságot. A törvény ezt nagyon szigorúan veszi, a pedagógusnak tulajdonképpen még mérlegelési joga sincs. Aki nem jelent egy ilyen esetet időben, az a pedagógus az állásával játszik. Ezzel a szülőknek is tisztában kellene lenniük, de azt még mi sem tudjuk igazán jól kommunikálni feléjük, hogyha a gyerek valamiféle jelzést ad nekünk, akkor azt jelentenünk kell az illetékes hatóságoknak.

Miért ajánlanád ezt az előadást azoknak, akik még nem látták?

Jó lenne, ha elgondolkoznánk azon, milyen elhamarkodottan ítéljük meg egymást – sokszor csak a külsőségek, a látszat alapján. Ahogyan például az előadásban pálcát tör a többi szülő a Petrik Andrea által játszott énekesnő anyuka karaktere fölött, aki sokszor esténként kell dolgozzon, és ezért mások szemében rossz anyává válik. A hangadók – egy adott közösségen belül – képesek a józan embereket is rossz irányba befolyásolni. A mai társadalom minden rétegének közvetít valamiféle üzenetet az előadás – vajon te mi alapján ítéled meg a másikat, a te erkölcsi értékeidet hogyan változtatja meg egy külső erő?

bebujos

Említetted, hogy a gyerekek jelentős része egyre kevesebb figyelmet, törődést, szeretetet kap otthon. Az óvodapedagógusoknak pótszülőként is funkcionálniuk kell?

A szexuálpszichológustól kezdve a családterapeután át egészen a védőnőig számtalan szerepet kell betöltenünk. Amit az oviban tenni tudunk, az sajnos nem elég, és nem azért, mert nem teszi meg mindenki a tőle telhető legtöbbet, hanem azért, mert annyi mindent kellene a gyerekeknél bepótolni, amire két óvónő nem képes napi tíz órában egy 20-23 fős csoport esetében. Mikor tudod kompenzálni minden egyes gyereknél azt a simogatást, – vegyük ezt az egyszerű példát, – amire mindegyiküknek szüksége volna? A szülő számon kérni nagyon tud, de a saját szerepkörét sokkal lazábban kezeli.

Már-már fehér hollónak számítanak azok a gyerek, akik kellő figyelmet és törődést kapnak otthon?

Amikor a ’80-as évek elején elkezdtem dolgozni egy debreceni, 12 csoportos óvodában, összesen néhány olyan gyerekről tudtunk, akik verekedősek vagy problémásabbak voltak. Most ott tartunk, hogy azokat az óvónőket irigyeljük, ahol akad egy-egy problémamentes vagy kevésbé problémás kisgyerek a rengeteg magatartászavaros, tanulászavaros gyerek mellett. A szülők sokszor nem tartják ezt problémának, vagy nem tudnak, nem akarnak foglalkozni ezekkel a kérdésekkel. Ezért is gondolom azt, hogy a Bebújós nagyon jó gondolatindító előadás, s ha csak néhányan másképpen cselekszenek, szeretnek azután, hogy megnézték, akkor megérte létrehozni.

Dorogman Hédi