Leonce és Léna

Georg Büchner
Leonce és Léna

A Vörösmarty Színház vendégjátéka

Leonce melankóliára hajlamos herceg, és mint ilyen, az egész birodalom legnagyobb semmittevője. Apja szerint ideje volna megházasodnia, és levennie a válláról az uralkodással járó nyomasztó terhet. Leonce azonban újdonsült jó barátjával, Valerióval elszökik a neki szánt sors elől. Pont ugyanígy szökik menyasszonyi ruhájában Léna is, így természetesen félúton találkoznak, és ismeretlenül egymásba szeretnek. A szabad akaratról fantáziálnak, ám akaratlanul is saját sorsukba lépnek. Kénytelenek beletörődni, hogy minden úgy van, ahogy lennie kell.

Büchner 23 évesen írt vígjátéka a maga idejében bőven meghaladta a korát. Egyrészt mese a szerelemről, másrészt az idealizmus és a realizmus, a romantika és a racionalizmus vitájának tandrámája. A szerző az olasz komédiaíróktól és Shakespeare-től is inspirálva játszik a színházzal, karaktereit az individualizmus nagy kérdései, a színpadi és hétköznapi szerepjátszás problematikája foglalkoztatják.
Nincs új a nap alatt, egy színpad a világ, és mindannyian szerepeket játszunk. Királyt, herceget, hercegnőt, semmittevőt, szolgát, szerelmest. Van, aki kényére-kedvére váltogatja a szerepeit, valakit mások kényszerítenek bele egy-egy szerepbe, valaki pedig pont attól van zavarban, mert nem tudja, ki is ő valójában. Pedig állítólag mindenkinek lennie kell valakinek. Mi a jobb? Eljátszani, hogy vagyunk valakik? Vagy tudni magunkról, hogy nem tudjuk, kik vagyunk? Az embernek gondolkodnia kell, tehát lennie is kell. Talán így van. De az is lehet, hogy nem így van.

leonce_es_lena2     leonce_es_lena3     leonce_es_lena4

 

IDŐPONT(OK):

Leonce: Andrássy Máté
Léna: Kiss Diána Magdolna
Valerio: Pálya Pompónia
Peter: Egyed Attila
Barátnő: Ballér Bianka e. h.
Rosetta: Varga Lili
Elnök: Kerkay Rita
Ügynökök: Kádas József, Kricsár Kamill

Fordító: Thurzó Gábor
Dramaturg: Bíró Bence
Díszlettervező: Horváth Jenny
Videó: Maruscsák Dávid
Ügyelő: Horváth Iza
Súgó: Soltész Rita
Rendezőasszisztens: Kerekes Áron

Rendező: Kovács D. Dániel

Köszönet Rimóczi Istvánnak