hu 1027 Budapest, Jurányi u. 1. juranyititkarsag@gmail.com juranyijegy@gmail.com +3670/777 2533

Hírek

Boross Martin és Julia Jakubowska

Etikettről lévén szó, arra gondoltam, hogy átlépve az interjúzás „illemszabályait” arra kérlek titeket, hogy áruljatok el valami olyat a másikról, amit nem sokan tudnak róla.

Martin: Juli nehezen viseli, ha ellenőrzés vagy irányítás alatt tartják. Amikor elege van a világból és az emberekből, gyakran elképzeli, hogy milyen jó lenne egy gyerek bőrébe bújni, akinek bármit szabad, ha akar, toporzékolhat például a villamoson.

Julia: Annak ellenére, hogy Martin sem szereti túlzottan a szabályokat, hajlamos nagyon szigorú lenni saját magával, ha munkáról van szó.

Martin: Igen, néha saját magam „Nagy Testvére” vagyok.

Martin és Juli

A február 13-án – a STAFÉTA pályázatnak köszönhetően – bemutatásra kerülő Etikett azért születik, mert elegetek lett a konvenciókból, a politikailag korrekt viselkedésből és beszédmódból?

Martin: Az etikett valójában csak apropóul szolgál arra, hogy megvizsgáljuk, hogyan köt gúzsba a saját önuralmunk és megfelelési kényszerünk, és, hogy hogyan szabadíthatjuk fel magunkat.

Julia: Számomra a külső tényezők is fontosak, legyen szó akár csak az informális, baráti kapcsolatokról. Mivel jelenleg még nem beszélek olyan jól magyarul, a megértésben sokszor a testbeszédre hagyatkozom, például a villamoson azt figyelem, hogy mekkora távolság van a beszédpartnerek között, milyen arcot vágnak stb. Másrészről, az etikett a színház része, alapvetően meghatározza a néző és a színész viszonyát. Nagyon furcsa, mikor a barátaim jönnek el megnézni egy olyan előadást, amiben játszom, akkor közöttünk is rögtön fellép a színész és a néző közötti etikett: illedelmesen megtapsolnak a végén, az előadás után pedig udvariasan kicsit beszélgetünk a darabról.

Az Etikettben átlépitek majd a nézők és a színészek között húzódó illemhatárt?

Martin: Igen, sokszor játékba hívjuk őket, gondolkozniuk kell egymásról és magukról, saját szerepükről. A narrációval a biztonság illúziójába ringatjuk őket, majd óvatlan pillanatokban kihúzzuk a lábuk alól a talajt.

Julia: Ha lehet, azért ne ijeszd el teljesen a nézőket!

A Promenádhoz hasonlóan kell elképzelnünk a narrációt?

Julia: A Promenádban hallható narrációt sokban befolyásolják az utcai események, a véletlen furcsa játéka, mely most nem kap teret. A narrátor van, amikor szinkronizál minket, van, amikor utasításokat vagy épp tanácsokat osztogat nekünk, és van, amikor prezentálja a nézők és a mi gondolatainkat – igen, a narrátor gondolatolvasó is, úgyhogy mindenki vigyázzon vele!

Ki ez a narrátor?

Martin: A narrátor, vagy nevezhetjük a tudatalattinknak is, az események szívtelen és könyörtelen rendezője, aki az Etikett könyvét akarja megtaníttatni velünk. Azonban ahogy halad előre az előadás, szép lassan világossá válik, hogy nem biztos, hogy ez annyira jó nekünk.

Julia: A narrátor a mindenkori hatalom – legyen az egy belső hang, egy coach, vagy Isten – aki eldönti helyetted, hogy mit és hogyan csinálj. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy hol húzódik a határ az etikett szerinti és az ösztönös viselkedésünk között. Hogyan viselkedik például Juli anélkül, hogy bármi, vagy bárki megmondaná neki a mit és hogyant? Egyáltalán lehetséges ez?

A kerettörténet szerint, akárcsak a Promenádban, most is egy közös utazásra hívjátok a nézőket.

Martin: Az utazás most elvontabb formát ölt: a konvenciók, a hagyományok, az ösztönök és az Etikett könyvének világát járjuk körbe.

Julia: Az utazás illúzióját megsegítjük majd különböző hanganyaggal, amit a narrációval egyetemben egy fülesen keresztül fognak hallani majd a nézők.

A fülesek viselése nem fogja megbontani az együttlét közösségi formáját?

Martin: A narrációt hallgatva lesz, amikor egyedül érzed majd magad, amikor csak a csoport egyik felével azonosulsz, s olyan is, amikor az egész csapattal együtt mész. Azt a lehetőséget kínáljuk neked, hogy egyszer önálló személyként, máskor a közösség tagjaként határozd meg önmagad.

Mire utal az alcím, a Tökéletes ember?

Martin: Arra az állapotra, ahova a narrátor el akar minket juttatni. Persze, ez nem sikerül neki.

Julia: Ne spoilerezz! A végére megkérdőjeleződik, hogy ki a tökéletes: az, aki betéve tudja az etikettet, vagy az, akinek sikerült tőle megszabadulnia. Egyáltalán, mi olyan jó a tökéletességben?

Antal Klaudia